Rácz Sámuel: A' borbélyi tanításoknak második darabja a' törvényes orvosi tudományról, és az orvosi politziáról (Pest, 1794)

Elö-beszéd

Hangza Ori'zágunk’ mägas három halma (*) Híredet, terjes mezeink befzéllik,

A’ fol/ó vizek, ’s patakok tsörögnek Tifzteletedre.

Ügy az hét várd HAZA-is tetézve Méri áldáfát Te reád jutalmul;

Hirdet, és örvend , hogy gy ílly Tanulttnak Lett Anya-Földje.

Eztet így látván , nem örül-e fzíved ?

Két Magyar Földünk mikor öfzve fzívvelj Kezdve Befzkédtöl (**) az Oláh határig Szinte, magafztal.

' •v.

Érdemid fokkal de nagyobbak, hogy fen* Férjenek keskeny le^irott határ köztt,

A’ mi nagy, nem fér kis helyen, ’s fzorosba;

Mefzfzire terjed.

Béts, Efzék, Zágráb, Leopol, ’s Görögfég (***) SÁMUEL RÁCZNAK tele van Nevével, Híred el-terjedt ide-is, de evvel

Még fém elégfzel.

ímhol egy kedves fzüleményt erefztel A’ kegyes fzívvel fogadó Világra,

A’ minő eddig magyar hangon írva

Még foha nem volt.

(*) Tátra , Fátra , Mátra.

(**) Montes Carpathici.

(***) A’ mellynek réfzire-is írtál egy tőle nagy fzívefséggel fogadott TATPIKAI I1APA1NE- 2EI2 ’s a’ t. nevezetű kötíyvet. Pesten 1787*