Rácz Sámuel: A' borbélyi tanításoknak második darabja a' törvényes orvosi tudományról, és az orvosi politziáról (Pest, 1794)

Elö-beszéd

Vége Munkádnak die tsak erre fém lett 3 Új Darab kéfzűl kezed által ismét,

Nem foka mellének ki-jövéfe hogy íefz * Ebben ígéred.

így tehát édes legyen a’ gyiimőltse Fáradáíidnak ! legyen halhatatlan j íze mert nem volt fanyar a’ dolognak Látom Elölted.

Halhatatlanfág Nevedet kövefse í Hafson a’ kéfö Unokákra híred!

A* Magyar még tsak magyarul befzéllend* El ne felejtsen.

Szóljon illendő difzeket Felőled Érdemid’ fzámát kegyefen tekéntvén !

’S hamvadat nézvén íirató fzemekkel Áldja, ditsérje!

Mondj reá áldást HAZA bőven! ’s írd-fel E’ nehány fzókat temető kövére:

A' ki mert köztünk magyarul bejzélni,

E? vala Elfő. (*)

Most pedig méglen folyik élte forfa,

Köss Borostyánból kofzorút fejére,

E' tévé ám azt, magyarul hogy orvos Könyveket olvass.

(*) Fenn marad valóban örök emlékezeted, hogy Te méréfzletted leg-elfőbben az Órvofi Tudományokat magyar nyelven írni , és a’ mint már fellyebb említettem, Budán közönféges helyen tanít ani-is.