Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
Bevezetés a vesebdntahnak kór- és tiinettanába. 95 egv későbbi fejezetben (1. «zsugorvese») még inkább fogjuk részletezni, és ha igaz is, hogy bizonyos káros befolyások mint aikokolismus, nicotinismus, syphilis, czélszerűtlen életmód egyidejűleg az edények megbetegedését és vese- bántalmat idézhetnek elő, a fentebbi nézet a szív túltengésének magyarázatára még sem általánosítható, mivel számos esetben, a legjobban kifejezett vesezsugor és szívtáltengés daczára, az edényeken a fentjelzett elváltozás hiányzik míg a vese zsugorodása nélkül járó vesebántalmaknál (1. «heveny- és idült általános veselob») a szív gyakran túl van tengve. Hind e magyarázatok kielégítők nem lévén, újabb időben az észlelők egy része ismét visszatért Bright nézetéhez, ki a szívtúltengést a vese hiányos működése folytán a vérben felhalmozódott különben kiküszöbölendő anyagok visszatartásából származtatja. Természetes, hogy e tekintetben a hatás oroszlánrésze a hugyanyban kerestetett. Ez okozná azt, hogy az üterek erősebben húzódván össze, a szív munkáját szaporítják. Azonban épen a zsugorvesére nézve, hol, mint már említettük a szívtúltengés legállandóbb, csak elvétve volt az kimutatva, hogy — ha csak a bántalom legkésőbbi szakától eltekintünk — a hugyany elválasztása észrevehetőig apadt volna. Hugyanyetetés állatoknál nem eredményezett szívtúltengést; hugyanynak a vérbe történt befeeskendése után emelkedett ugyan a vérnyomás, de e fokozódás csakhamar kiegyenlődött. A szívtúltengés magyarázatára nézve tehát a vegyi elmélet sem mondható teljesen megbízhatónak és bebizonyítottnak, noha elképzelhető az. hogy a vérben visszamaradt -alakreszek, ha csekély mennyiségűek is, behatásuk hosszú tartamánál fogva, fokozhatják a vérnyomást és my hozzá járúlhatnak a szívtúltengés előidézéséhez. Ennek lehetősége mellett szól Fi.tiscHKP.-nek lelete is, kinek a nyálban és egyéb váladékokban sikerűit hugyanyt vesezsugorban szenvedő oly egyéneknél is kimutatni, kiknek vizeletelválasztása elég bő volt és kiknél az uraemia minden tünete hiányzott. Ezzel jól meg volna egyeztethető ama körülmény, hogy a legkülönbözőbb vesebántalmak járhatnak szív- túltengéssel, mihelyt a vesék elválasztó felülete beteg, és hogy a leglassúbb lefolyású és leghosszabb tartamú alaknál, a vesezsugomál. e túltengés leginkább lesz kifejlődve. De bármiként álljanak e viszonyok, a kórodai észlelet kétségtelenül szól a mellett, hogy a vesebántalom előbb a vérnyomást fokozza, s hogy ez úton fejlődik ki a szív túltengése. Ha szemmel tartjuk szervezetünk amaz üdvös berendezését, melynél fogva bizonyos táplálkozási zavarok, az ezek által okozott káros behatások ellensúlyozására szolgáló következményeket vonnak magok után, mint pl. ezt legfeltűnőbben a billentyűbántalmak után kifejlődő szívta gulatra és szívtúltengésre nézve már volt alkalmunk látni: úgy a vesebánt álmákhoz szegődő sziitúltengést is egy ily, a vesebántalom által a szervezetbe beékelt hibának ellensúlyozására szolgáló következménynek kellene tekintenünk. — A szervezetben felhalmozódott és kiküszöbölésre szánt élenyülési termékek, a vesehiányos működése daczára is nagyobb — sokszor a rendest elérő — mérvben fognak kiválasztatni akkor, ha a vizeletelválasztást első rendben befolyásoló és a szívtől szolgáltatott nyomási erő, nagyobb mérvben fejtetik ki. És tényleg
