Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
A vizeleti szenek bántalmai. 9á Már említettük, liogy az uraemiát megelőző tünetként hányás is léphet fel; némely esetben azonban a hányás tartás, heteken át sem czélszerű étrendi magatartásra, sem gyógybeavatkozásra nem enged. A hányás lehet beidegzési zavar eredménye, de olykor az által van feltételezve, hogy a gyomor nyákhártyáján kivált és ammóniákká szétesett hugyany a gyomrot izgatja ; ily hányadék rendesen ammoniak-bűzű. Miután a száj nyákhártyáján is választatik ki hugyany, mely ott szétesik, a betegek lelielete bűzös. Az ursemiának gyakori jelensége továbbá a hasmenés és .csuklás; előbbi részben a bélnyákhártyán történt hugyany kiválása és szétesése által van előidézve. Uraemicus betegek borén, főleg oly helyeken, hol bőven izzadnak, tehát az arczon, néha apró pikkelyek találhatók, melyek kivált hugyanyból állanak. Még csak a közel múltban volt alkalmunk egy uraemiában szenvedő orvosnál tapasztalni, hogy a bajusz volt ily szürke pikkelyekkel ellepve. — Az uraemia egyik kínos tünete a bó'rviszketés, mely olykor még az öntudatlan állapotban levő betegeket is vakarásra készteti. Az érlökés, az uraemicus roham kitörése előtt többnyire gyér, feszes> a roham alatt szapora, kicsiny. — A homérsék majd rendes, majd emelkedett, különösen ha izomgörcsök jelentkeznek, majd igen alanti fokot mutat; a hőemelkedés néha rázó hideggel köszönt be. Uraemicusoknál észlelni még egyéb jelenségeket is, mint vérzéseket; orr-, borg-, bélvérzést, melyek nehezen csillapíthatok; továbbá a sávos hártyák lobját; agy-, mell-, hashártyalobot, ízületi lobot, melyekről azonban nehéz eldönteni, hogy mennyiben függnek az alapbántalommal, mennyiben annak egyéb következményeivel (szívtúltengés), vagy az uraemiával össze. Az uraemia lefolyásáról csak általánosságban nyilatkozhatunk. Az előbb részletezett tünetek majd kisebb számban, majd nagyobban lépnek fel; néha csupán azok egyike pl. főfájás, vagy nehéz légzés észlelhető tartósan. Az enyhébb tünetek inkább idült, hetekig-hónapokig elhúzódó, a súlyosabbak heveny lefolyást mutatnak. A súlyos rohamok alatt bekövetkezhetik a halál, másrészt napokig tartó coma és ismétlődő rohamok is javúlhatnak. Sok függ e tekintetben a hőmérsék, szívműködés állapotától, az alapbántalom természetétől, fokától, netalán jelenlevő szövődmények minőségétől, valamint attól, hogy mennyiben sikerül a hugyanyelválasztást a rendes, vagy helyettesítő útakon (bőr-bélhuzam) megindítani. A uraemia lényegére és keletkezési módjára vonatkozólag sem összhang- zóbbak a nézetek, mint a vesebántalmaknál észlelhető vízkórra nézve. A tapasztalat, valamint az e kérdés felderítésére megejtett kísérletek mutatják, miszerint az uraemicus tünetek beköszöntése leginkább akkor várható, ha a vese (és a többi vizeleti szervek a maguk módja szerint) élettani feladatának nem felel meg, a mennyiben a kiküszöbölésre szánt anyagokat, nem csupán a hugyanyt, hanem ^ vizelet többi alkatrészeit is, különösen mint újabb időbeli kísérletek mutatják a kalisókat, el nem választja, a szervezetet tőlük nem, vagy szokottnál kisebb mérvben szabadítja meg.
