Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
Bevezetés a vesebántalmak kór- és tünettanába. 93 És az uraemiát megelőzőleg, az esetek legnagyobb számában tényleg azt lehet kimutatni, hogy a szilárd alkatrészekben különben is szegény vizelet még mennyiségére nézve is fogy. Közel fekvőnek és természetesnek kell tehát ama felvételt mondanunk, mely az uraemiát emez anyagoknak a vérben és szövetekben való visszatartásából származtatja. Igaz, hogy léteznek oly észleletek, melyek e felfogásnak látszólag ellentmondanak. így pl. amaz esetek, melyekben az uraemia bő diuresis daczára kifejlődik, vagy hosszasabban tartó anuria daczára elmarad, valamint ama kisér- letek, melyekben az uraemia elmaradt, daczára annak, hogy az állatok vérébe nagyobb mennyiségű hugyany lett befecskendezve. Az ellentmondás azonban sok esetben csak látszólagos, miután a bő diuresis még nem biztosít arról, hogy a kiürített szilárd alkatrészek nincsenek megfogyva. Az anuria daczára nem fog uraemia kifejlődni, ha a hugyany és egyéb szilárd alkatrészek a bőrön, gyomor-bélhuzamon át és egyéb váladékokkal nagyobb mennyiségben fognak kiüríttetni. A liugyanybefecskendés daczára elmaradhat az uraemia, mert ép vesével biró állat, a hugyanyt gyorsan kiüríti. Az uraemiát szintén vegyi úton, de az előbb vázolttól eltérő módon keletkezettnek tartá Frerichs. Részint a hugyanybefecskendés tagadó eredménye, részint az a tapasztalat, hogy hugyany és a vizelet többi alkatrészei uraemicusok vérében nem találhatók, vagy legalább nem oly mennyiségben, minőben azok rendes vizeletben szoktak előfordulni, arra bírták, miszerint az uraemiát nem a hugyanynak magának, hanem a hugyany szétesése folytán keletkezett szénsavas ammóniáknak a vérben történt felhalmozódásából származtassa. E nézet azonban annál kevésbbé tarthatta magát, mivel ki lett mutatva, hogy szénsavas ammóniák a vérben nem képződik és uraemicus betegek kilégzett levegőjében található ammóniák, a szájűrben' folyamatban levő szétesési folyamat eredménye, továbbá mivel kitűnt, hogy szénsavas ammóniákkal történt mérgezés az uraemiáétól eltérő tünetekkel jár. Utóbbi időben tett vizsgálatok, mint már érintve volt, a mellett látszanak szólni, hogy nem csupán a hugyany visszatartása, hanem a vizelet többi alkatrészeinek, és pedig első helyen a kaliumsóknak visszatartása (Asta- schewsky, Voit) is közreműködik az uraemicus tünetek előidézésében, míg mások az okot egy, a rendes vizeletből is előállítható, a hulla-alkoloidákéhoz hasonló anyag mérgező hatásában keresik. J • Ezekkel a vegyi elméletekkel szemben Traube az uraemiának mechanicus úton való keletkezését állította. Szerinte a vesebántalomhoz szegődő hydraemia, együtt a fokozott vérnyomással (szívtúltengés) okozzák azt, hogy az agyban könnyen jön létre vizenyŐ és ennek következtében az agy vérhiánya. Az uraemicus tünetek utóbbinak volnának következményei és különböznének a szerint, a mint a vérhiány az agy különböző részeit illeti. Hogy ez az elmélet az uraemia minden esetének magyarázatára szintén nem alkalmas, kitetszik ama körülményből, hogy számos, uraemicus tünetek közt elhaltak boczolatánál, hasztalan keressük úgy az agy vizenyőjét, mint a fokozott vérnyomást feltételező szívtiiltengést.
