Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
Bevezetés a vesebántalmak kór- és tünettanába. 9t dési zavarában állanak, csoportosítani. Megjegyezzük azonban, miszerint a tünetek néha csupán enyhe alakban mutatkoznak, máskor e tünetek súlyosbodnak, s vannak esetek, melyekben azonnal a súlyosabbak lépnek fel. Az enyhébb, illetőleg megelőző tünetek többnyire az idegrendszer működési zavarában mutatkoznak és főfájásban, szédülésben, kábúltságban, nyugtalanságban, részvétlenségben, idegzsábákban, érzési zavarokban, hányásban, egyes izmok clonicus v. tonicus görcsében, p. o. a fogcsikorgatásban, az arczizmok merevségében, a végtagok izmainak rángatódzásában állanak. Ezek által megelőzve, vagy minden előzmény nélkül, addig látszólag egészséges egyéneknél hirtelen, az utczán, foglalkozásuk közepett köszönhet be az ú. n. uraemicus roham, mely többnyire az epilepticus rohamokhoz mindenben hasonló tünetekben nyílvánúl. A betegek öntudatlanok lesznek, érzési képességük, visszahajlási ingerlékenységük elenyészik; egyes izmok, vagy nagyobb számúak az arczon, a végtagokon rángó görcsök által lepetnek meg, utóbbi esetben az egész test a leghevesebb convulsiókba juthat. E görcsök többnyire rövid ideig tartó opisthotonus által előztetnek meg és ezzel olykor váltakoznak is. A roham alatt az arcz cyanoticus lesz, a szájból véres hab löketik ki, a láták tágak, renyhe visszahatásúak, a légzés, a légzési izmok görcse miatt szakadozott, gyakran a CHEYXE-STOKES-féle szabánynak megfelelő, az előbb gyér érlökés alig érezhető, szapora, a hőmérsék gyakran emelkedett, szék és vizelet alá bocsáttatik. Ily roham perczekig tarthat, mire az izomrángások megszűnnek, a betegek kábái ómba (coma) esnek, mely órákig-napokig eltarthat. Eitkán nyílvánúl az uraemia csupán egy ily rohamban ; többnyire ismétlődnek ezek úgy, hogy egy nap alatt 20—-30 és több is észlelhető; néha enyhébbek súlyosabakkal váltakoznak, de elég gyakran bekövetkezik a görcsök alatt a halál, vagy az ezeket követő comából nem térnek a betegek magukhoz. Ritkább esetekben nyílvánúl az uraemicus roham az idegrendszer más alakú működési zavarában, mint deliriumban, féloldali érzési — mozgási hűdés- ben, maniacális rohamokban, fülzúgásban, süketségben. — Sokkal gyakrabban észleltetett tompa látás (amaurosis), illetőleg megvakulás, mely egy előrement roham után marad vissza, vagy a nélkül jön létre és mely mellett a láta érzékeny, a szem hátterében pedig semminemű eltérés nem található; ez állapot különben ha a többi tünetek enyhülnek, 1—3 nap múlván szintén javúl. Úgy a heveny mint az acut uraemia — bár ritkán — elmebántalom alakjában is mutatkozhatik. Nyüvánúlhat továbbá az uraemia légzési zavarokban, főleg tiszta ideges asthma alakjában, máskor inkább tartós dyspnoeában. Nem épen ritkák amaz esetek, melyekben a nehézlégzés képezi a beteg első panaszát és a vizelet vizsgálata nélkül nem is gyaníthatnók az asthma okát; dyspnoeában szenvedő betegek vizeletének vizsgálatát tehát soha sem szabad elmulasztanunk. Yese- bántalomban szenvedő oly egyéneknél, kiknél a légző szerveken, vagy a szíven egyszersmind boncztani eltérések is vannak jelen, nem mindenkor könnyű annak elhatározása, hogy az asthma, mennyiben van ezek, mennyiben uraemia által feltételezve.
