Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - IX. Szakasz. A lép bántalmai
A lép veres tömiilése. Léplob. Léptályog. 79 NEGYEDIK FEJEZET. A LÉP VÉRES TÖMÜLÉSE. LÉPLOB. LÉPTÁLYOG. INFARCTUS HAEMORRHAGICUS LIENIS. SPLENITIS. ABSCESSUS LIENIS. Kóroktan. Heveny és idült szivbelhártyalobban, az edények atheroma- tosus folyamatában, ütértágulatban szenvedőknél, úgy mint ezt már a megfelelő fejezetekben részleteztük, az áramló vérhez keveredett részecskék, a lép étereibe juthatnak és azokat eltömeszelik (embólia), minek következtében, ép oly módon mint ezt a tüdőemboliára nézve leírtuk, a lép véres tömiilése jön létre. E folyamat gyakrabban áll elő a bal szív bántalmainál; de keletkezhetnek ily emholusok a környi visszerekből is midőn azoknak természetesen a hajszáledényeken át kell haladniok. — Ha a vérrel tovasodort és a lép ütereit eltömeszelő részletek sajátlagos, infectiosus tulajdonságokkal bíró góczokból származnak, a mint ezt a genyvérűségről és fekélyes szívbelhártyalobról szólva kifejtettük, az eltömeszelés helyén nem csupán a szokásos vérkeringési zavar (infarctus), hanem az eredeti gócz természetének megfelelő genyedéssel, eves széteséssel járó lobfolyamat fejlődik. Azonban nem minden a lépben található infarctus származik embóliából; valószínű, miszerint a szívműködés gyengülése következtében, csak úgy mint más edényekben, a lép edényeiben is jöhet létre thrombosis és ezt követőleg infarctus. A véres tömülés oka néha nem mutatható ki. A lép lobosoddsa önálló báütalomként ritkán fejlődik, még leginkább a léptájra ható külerőszak után ; ellenben a szomszéd szervekről tovaterjedő folyamatok (gyomorfekély, hashártyalob stb.) után léplob gyakrabban észleltetett. Kórboncztani tünetek. Miután az edények eltömülése után a véres besziirődés a peripheria felé szétágazódó ütér áramlási területén jön létre, az infarctus ék alakú, alapjával a körszél felé, csúcsával a lép kapuja felé tekint; a tömülés elég gyakran egészen a lép tokjáig ér és ilyenkor már a lép felmetszése előtt is felismerhető. Felmetszve az ék alakú infarctus — melynek kiterjedése és száma az eltömeszelt edény nagyságától és számától függ, minek következtében hol kicsinyek, hol nagyobbak, hol egy, hol több található — friss állapotban élesen határolt, kemény, sötétpiros és a lép felszínéből kiemelkedik. A toknak ama helye, mely a véres tömülésnek felel meg, rostonyás lobnak lehet székhelye, honnan azután a lob a hashártyára is tovább terjedhet. — Az infarctus később felszívódhatik, kérges heget hagyván hátra, melynek megfelelőleg a lép behúzódást mutat, vagy elsajtosodik, elmeszesedlietik. Véres tömülés folytán genyedés valószínűleg csupán azokban az esetekben fejlődik, melyekben már a tömesz fertőző természettel bírt. Egyéb folyamatok, mint pl. külerőszak, genyedést ritkán okoznak. Előbbi esetben az alapbántalom természete (többnyire genyvérűség) olyan, hogy a betegek nagy része csak
