Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - IX. Szakasz. A lép bántalmai
80 Az emésztő szervek bántál mai. hamar elhal és így érthető, hogy a lép genyedése, a léptályog miért kórisméz- hető oly ritkán. Infarctusból kiinduló genygócz nem szorítkozik mindig az eredeti tömtilés helyére, hanem tovább terjedhet és néha az egész lépállomány helyét geny tölti ki. Máskor kisebb terjedelmű, de nagyobb számú genygóczok találhatók. A lépbeli genygyülemek csak ritkán sűrűsödnek be és tokolódnak el, többnyire tovább terjednek és a szerint, a mint a szomszéd szervekkel összenövés jött létre vagy elmaradt ez, valamely szomszéd szervbe, a gyomorba, a mell- űrbe. a tüdőn át valamely hörgbe, vesébe, a hasfalon át kifelé stb., vagy a hasűrbe nyílnak a megfelelő következményekkel. Kórtünetek és kórlefolyás. Igen gyakran találni billentyűbántalmakban szenvedettek bulláiban, ixgy a heveny lép-emboliát, mint régebben lefolyt véres tömülésnek maradványait a nélkül, hogy e folyamatok élőben észlelhető tünetek által elárulták volna magukat. Ha lépnek is fel oly tünetek, úgy azok sokkal bizonytalanabbak, semhogy a kórisme egyedül azok alapján volna megállapítható. E tünetek a léptájon fellépő fájdalmakban, melyek a lép nagyobbodása, illetőleg a léptok feszülése és lobosodása által okoztatnak, a lépnek kimutatható megnagyobbodásában állanak; ezek mellett még gyakran észleltetett hányás és rázóhideggel kezdődő hőemelkedés. Mindé tünetek azonban csupán akkor szolgálhatnak tájékozásul, ha az embóliát szolgáltató alapbántalom (szívbelbártya- lob, billentyűbántalom stb.) is-kimutatható. Sőt a mennyiben ily esetekben a lép, egyszerű vérkeringési zavar következtében is megnagvobbodhatik, az embolia nagyobb biztonsággal csupán akkor lesz felvehető, ha egyidejűleg más szervek embóliája is kimutatható, és pedig annyival inkább, mert a tapasztalat szerint épen a lép szokott valamennyi szerv között leggyakrabban embolia székhelye lenni. A véres tömülés további lefolyása rendesen kedvező s egymagában az életet veszélyeztetni nem szokta. Eohamosan lefolyó genyvérűség rész jelenségét képező genygóczok a lép- ben, a súlyos alapbántalom mellett alig okoznak szembeötlő és útbaigazító jelenségeket és így többnyiro csak gyaníthatok, de nem kórismézhetők. Helyzetünk nem sokkal szerencsésebb az önálló betegség látszatával fellépő léptályoggal szemben sem. A tályogot kisérő általános tünetek : rendetlenül jelentkező, rázó hideggel, magas hőemelkedéssel és bő izzadással járó lázak, nagymérvű lesoványodás és elgyengülés, emésztési zavarok, hányás, hasmenés sokkal hamarabb fognak arra emlékeztetni, hogy valahol a szervezetben elrejtve genygócz létezik, de gyanúnk az iránt, hogy e hely a lép, csupán akkor jogosúlt, ha a léptájon fájdalmak mutatkoznak, a légtompulat nagyobbodott. Még alaposabb gyanúnk, ha a léptájon hullámzás mutatható ki, bár még ilyenkor sem szabad felednünk, miszerint a hullámzás más körülmény által is fel lehet tételezve, mint pl. a lép táján levő genygyülem, lépburkony által. A léptályog csak ritka esetekben gyógyul oly módon, hogy a tályog betokolódik és elmeszesedik ; ritka esetek azok is, midőn a tályog előbb a hasfallal, valamely szomszéd szervvel összenő és a geny ily módon kiürül; kifelé, vagy hányás által, ha a gyomorba nyílt, a bélsárral, ha a tályog valamely bélrészletbe nyílt. Még ily esetben is láttuk különben azt, hogy a geny újra meg.
