Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Epekövek. Epeközsába. 69 Az epekőkólika legállandóbb tünete a fájdalom, mely változó intensitású •ugyan, de mindenkor igen nagymérvű. Olykor lassan öregbedve éri el legmagasabb fokát, máskor már a roham kezdetén leghevesebb. A fájdalmat a betegek rendesen a májtájon, a gyomortájon érzik, sőt néha igen jól mutatják az irányt, melyben az epekő a hólyagból az epevezeték irányában halad. Sok esetben -azonban a betegek nem képesek a fájdalmakat kellően locálisálni, kisugárzik az a jobb mellkasra, a váll, a hát, az ágyék irányába. A hasfalak a roham alatt feszesek ; ez néha csupán a jobb oldalon észlelhető. A májtáj gyakran érzékeny, a betegek jobb oldalra feküdni sem képesek, néha a telt epehólyag is kitapintható és érintésre fájdalmas. Jól kifejezett épekőzsába alatt már a betegek fájdalmas, aggodalmas arczkifejezése is elárulja a fájdalom hevességét; nyugtalanul, nyögve hánykolódnak hol ide, hol oda, hol összekuczorodnak. Sehol nyugalmat nem találva, alig mernek, néha nem is képesek, szokott mélyen lélegzeni. Súlyosabb rohamok alatt a betegek bőre halvány, hűvös, a homlokon, az arczon hűvös izzadtságtól fedett, az érlökés« ilyenkor szapora, kicsiny, rendetlen, olykor valóságos collapsus fejlődik. Némely esetben hányás, csuklás, resz- ketés, általános görcsök, rázó hideg által megelőzött magas liőemelkedés, az öntudat zavarai észlelhetők. Mind e tünetek néha rövid időre alább hagynak, de újra súlyosbodnak és így váltakozva eltartanak 1 — 5 órán, máskor 1 —2 napon át, míglen elmúlnak. A roham olykor hirtelen szánd: meg, midőn a súlyos kórképnek teljes euphoriába való rögtöni átmenete valóban meglepő, máskor az átmenet lasúbb. Hosszasabban tartó rohamok alatt, az előbb vázolt tünetekhez, még sárgaság is járúlhat. Igen ritka esetekben észleltetett a roham alatt a betegnek szívhűdés következtében létrejött elhalása. A roham megszűnte azt mutatja, hogy az epekő a szűk helyből kiszabadúlt. Tartós lesz e szünet akkor, ha a kő a ductus chole- dochusból áthatolhatott a bélhuzamba, és ha nem nyomúl utána az epehólyagból, vagy a májbeli epeutakól másik kő. De szünetelhet, vagy enyhül a roham akkor is, ha kisebb kő a ductus cysticusból a tágabb ductus choledochusba jut; ily esetben is újra súlyosbodhatik a roham, midőn a kő a ductus choledochus szűk nyombéli nyilásán hatol keresztül. Végre enyhülhetnek a tünetek, ha a kő visszatér az epehólyag irányába. A mondottakból kitűnik, hogy a rohamok esetleges ismétlődése felett tájékozást nem szerezhetünk. Olykor alig vannak órányi szabad időközök, máskor hetek, hónapokra, évekre terjednek azok. Ha a roham után több napon át a beteg ürülékét meleg vízzel hígítva szitán átszűrjük, gyakran sikerűi az epekövet megtalálni. A rohamok alatt nyilvánuló jelenségek oka gyanánt amaz izgalmat kell tekintenünk, melyet a kő az epeutakra gyakorol és igen valószínű, hogy a tünetek súlyossága arányban van a kő és az epeut átmérője közti aránytalansággal, valamint a ko felületének egyenetlen, szögletes voltával. Máskép alakúinak a viszonyok, ha az epekő az epevezetékbe tartósan beékelődött. A zsábaszerű tünetek ilyenkor rövidebb-liosszabb tartam után mérséklődnek, legfölebb a májtáj marad érzékeny, sőt néha a tünetek, teljesen vissza
