Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
70 Az emésztő szervek bántalmai. fejlődnek és ha a beékelt kő nem tölti ki az epevezetéket teljesen, sárgaság sem fejlődik és mi sem mutatja azt, hogy az epekő a vezetékben van, míglen esetleg később az epevezeték kifekélyesedése és annak következményei (1. később'' nem gyaníttatják ezt. — A kő beékelődése esetén azonban többnyire teljesen átjár - hatlan lesz az epevezeték, még akkor is, ha a kő szögletei mellett maradt némi hézag, mely mellett az epe tovább áramolhatik, miután az epevezetéknek csakhamar fellépő duzzanata, hurutja e hézagot is kitölti. Az ezután kifejlődő tünetek leginkább attól függnek, hogy az epevezetéknek mely részén történt az elzáródás. A ductus cysticus elzárása mellett sárgaságnak nem kell kifejlődni, ellenben az epehólyag kitágul és létrejön az epehólyag vízkórja, amint azt az előbbi- fejezetben leírtuk. A ductus hepaticus és choledochus elzárásánál felszívódási sárgaság fejlődik, melynek részleteire nézve szintén a megelőző fejezetre utalunk; az epe áramának teljes elzárása azonban csupán a d. choledochus eltömeszelése után keletkezik. — Az epekőzsába alatt néha még kétes lehet előttünk a bán- talom mibenléte, míglen a néhány nap múlván fellépő sárgaság annak természetét meg nem világítja. — E tünetek mindaddig fennállanak, míg a kő ki nem szabadul, mi néha még kétségbeejtőnek látszó hosszú idő múlván is megtörténhetik. Némely esetben azonban kedvezőtlenebb fordulatot vesznek a viszonyok, miről azonnal szólunk. Epekő folytán, az epevezeték elzáródásának tünetei még más módon is kifejlődhetnek ; megeshetik t. i. az, hogy az epekő folytán az epevezeték kifeké- lyesedett, de hegképződés utján gyógyulás jön létre és már most e heg teszi az epevezetéket átjárhatlanná. Mint már a kórboncztani tünetek leírásánál említve lett, az epeköveknek a hólyagban vagy az epevezetékekben való hosszas időzésénél a hólyag vagy epevezeték fala kifekélyesedhetik. Az epehólyag, a máj, a gyomor táján ilyenkor fájdalmak lépnek fel, a betegek lázasok lesznek, nevezetesen rendetlen alakú rázó hideg lép fel, máskor rövidebb-liosszabb időn át malária typusában jelenik meg a láz ; a betegek táplálkozási viszonya rosszabbodik ; de mindez oly kevéssé tájékoztató módon történhetik, hogy a bántalom természete felett homályban maradunk. Ha kifejezett epekőzsába ment előre, ha epekövek találtattak előbb a bélsárban, vagy ha — a mint az ritkán meg szokott történni — az epekövek a tágult hólyagban kiérezhetők, az eligazodás természetesen könnyebb. — Fekélyesedés következtében az epehólyag ép úgy, mint az epevezeték átfúródhatik. Az erre beköszöntő esélyek attól függnek, hogy az átfúródást megelőzőleg a szomszéd szervekkel összenövés jött-e létre vagy nem. Ha összenövés nem jött létre, az átfúródás a hasűr felé történvén, többnyire gyorsan lefolyó halálos hashártyalob keletkezik. — Összenövés létrejötte esetén a lehetőségek oly sokfélék, hogy azok mindegyikének felemlítéséről le kell mondanunk és csupán példakép hozhatunk fel egyet-mást. Ha az epehólyag a hasfallal nőtt össze, az átfúródás kifelé történvén, epehólyagsípoly keletkezik, melyen az epe kiszivárog és kövek is távoznak, illetőleg távolfttathatnak el. A sipolynyilás néha távol fekszik az epehólyag tájától, ha t. i. körülírt hashártyalob, geny-kősülyedés és utólagos megnyilás- jött létre. Az epehólyaggal és epevezetékekkel összenőhet a gyomor, midőn
