Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Sárgaság. 65 nem annyira a mondott czélból nyomtuk, hanem a gyakorlat kedvéért a tanulókkal vizsgáltattuk, szintén gyorsan láttuk a hónapokig fennállott sárgaságot visszafejlődni. Ez eljárás különben csak kivételesen s csupán hurutos sárgaság eseteiben lesz alkalmazható, és még ekkor is nagy óvatosságot igényel. — Ugyancsak Gerhardt ajánlja a nyákdugasz kinyomása czéljából az epehólyag faradisatióját, midőn az egyik electrod az epehólyag tájára, a másik ezzel szern- ban a gerinczoszlop jobb oldala mellett alkalmaztatik. Tüneti kezelés szempontjából az étrend szabályozására nagy súlyt fektetünk, nevezetesen zsírdús eledelek, miután felszívódásukat elősegítő epe nem ömlik a bélbe, kerülendők, míg sovány sültek, könnyen emészthető és nem puffasztó főzelék, tej, gyümölcsfélék megengedhetők. — Székrekedés ellen, rövid időre, jó sikerrel alkalmazhatók a sós hashajtók és a hajtó ásványvizek (karlsbadi, budai, kissingeni, stb.). Hosszabb idejű használatra a növényi hashajtók : rheum, senna (5’0—15'0 : 1500 forrázat) aloes (Rp. Extr. Aloes, Extr. Rhe, aa 1 *5, Pulv. et Extr. Liquir. qu. s. u. f. Pil. Nr. 30. S. este 2—4- szemet), tinc- tur. rhei, electuar. lenit. stb. ajánlatosabbnak tartatnak. — Fentebb láttuk, miszerint a felszívódott epe nagyrészt a vizelet által üríttetik ki és hogy a vese csövecseiben festenyrögök képződnek. A vizeletelválasztás kellő folyamatban tartására tehát méltán fektetünk súlyt. E czélra czitromlé, a szénsavtartalmú vizek (luhi, mohai, borszéki, sztojkai, bikszádi, giesshübeli, seltersi) cremor tartari, kali aceticum vehetők igénybe. — A bőrviszketeg ellen langyos sziksós, szappanfürdők, czitromos vízzel, carbolvízzel (2—5%) való mosások ajánl- tatnak; Eichhorst kalium bromatum-tól (2'0 p. dós reggel és estve) látott e terhes tünet ellen jó hatást. Az előbbi fürdők ajánltatnak a sárgaságot előidéző oknak megszűnése után, a bőr sárga színének gyorsabb megszüntetésére is. A chaloemia kezelése összeesik a heveny májsorvadásnál vázolt eljárással. Függelék, a) Haematogen sárgaság. A közelmúltban még az a nézet, hogy sárgaság az epeutak átjárhatósága daczára, tehát epepangás és epefelszívódás nélkül is jöhet létre, sokkal eltex-jedtebb volt mint ma. E sárgaságot, ellentétben az előbb tárgyalttal, haematogen (vérbeli sárgaságnak) nevezték. Támogatva lett e nézet azzal, hogy Virchow kimutatta, miszerint a vérfesteny, az epefes- tenynyel azonos és általa haematoidinnak nevezett festenynyé alakúihat át, s hogy fel lett véve (Leyden), miszerint a vizeletben ily esetekben epesavak nem találhatók és a bélsár elszíntelenedése sincs arányban a bőr sárgaságával. A haematogen sárgaság keletkezését, valamely a vérbe jutott és a vértes- tecseket elroncsoló hatányból származtatták. Ide soroltattak a sárgaság azon esetei, melyek epefestenynek, cholalsavnak, nagy mennyiségű víznek a vérbe történt befecskendése után, chloroform, aether belégzése, kigyómarás, phosphor • savval való méi*gezés után és számos fertőző bántalom, mint genyvértíség, typhus stb. folyamán, valamint xxjszülötteknél észleltettek. E felfogás helyessége meg lett azonban ingatva, mivel az epesavak vizeletben való hiányának felvétele helytelennek bizonyixlt, és mivel ki lett mutatva, miszerint epefelszívódás létre jöhet az epeutak átjárhatósága daczára is akkor, ha a verőczérben a vérnyomás nagyobb mérvben csökken. És tényleg azt látjuk, hogy adott esetben minél Dr. Purjetz Ztigmond : A belgyógyászat tankönyve. II. 5
