Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Sárgaság. 63 zavarok csatlakoznak. A betegek önkívületi állapotba jutnak, széket, vizeletet maguk alá bocsátanak, heves deliriumba esnek, rángó görcsök által lepetnek meg, a nyelv száraz lesz, véres szék, a bőrön, nyákhártyákon vérzések jönnek létre ; olykor magas láz is észleltetett. Nehány nap múlván bekövetkezik a halál. E kórkép az, mely cholaemia, icterus gravis, acholia név alatt ismeretes. E tünetek oka még nincs tisztázva. Míg némely észlelő az epesavaknak a vérben történt felhalmozódásából, addig mások amaz anyagoknak a vérben történt visszatartásától származtatják, melyek feldolgozása épen a máj feladata {innen az acholia elnevezés) és utalnak azon tünetekkel való hasonlatosságra, melyek vizeletelválasztás megrekedésénél (uraemia) fejlődnek. Flint cholestearin- nak a vérben történt felhalmozódásában keresi e tünetek okát, mit Müller Kálmán azzal vélt bizonyíthatni, hogy cholestearin-oldatnak állatok vérébe történt befecskendésével a cholaemiáélioz hasonló tüneteket idézett elő. Keausen- stern azonban arra figyelmeztet, hogy ez csupán a cholestearin tökéletlen oldatainak befecskendése után történik, midőn az oldatlan részek által a véredények (az agyéi is) eltömeszeltetnek. Traube a cholaemia tüneteit az agy vérhiányával hozza okbeli viszonyba, úgy szintén Cohnheim. Az epeutak elzárása ritkán vezet oly módon halálhoz, hogy az epehólyag, vagy a kitágult és megvékonyodott epeutak megrepednének, általános hashár- tyalobot vagy májlobot vonván maga után. Kórisme. A felszívódási sárgaság kórisméje nem nehéz, miután a bőr sárga volta, a vizelet epefesteny-tartalma és a színtelen szék elég jellemzetesek. Napbai-nította emberek, senyvesek, vérszegények, ADDisoN-féle kórban szenvedők színe ugyan gyakran hasonló sárgaságban szenvedőkéhez, és némely ember bőre már természettől sárgásán színezett, de mind ez esetekben a szem kötőhártyája fehér marad, a vizelet és szék'sem mutatják az előbb említett változásokat. Ugyanez áll az említett növényi szerek használata után fellépő sárgásán színezett vizeletre nézve. Nehezebb annak meghatározása, hogy az elzárás oka a máj beli, vagy a májon kívüli epeutakban van-e és utóbbi esetben a vezetékek melyike van megtámadva ? Minél teljesebb az epepangás, azaz minél nagyobb fokú a sárgaság és minél teljesebb a bélsár elszíntelenedése: annál valószínűbb, hogy a ductus choledochus van elzárva. E mellett még döntő befolyása van annak, hogy a májnak s a szomszéd szerveknek vizsgálatánál nem akadunk-e oly leletre, mely az elzáródás természete és helye felől felvilágosítást volna képes adni. Ez irányú pontos vizsgálat tehát soha sem mulasztandó el. — Útbaigazíthat még a kórelőzmény és némileg a beteg kora. Előbbi a mennyiben gyomor-bélfekélyekről és onnan kiindúlt hegképződésről, vagy epekőről adhat felvilágosítást. Előhala- dottabb korú egyének sárgaságát joggal nézzük mindig gyanús szemmel, és nem egyszer nem találunk eleintén alapot komolyabb bántalom felvételére s hajlandók vagyunk hurutos sárgaságra gondolni, míg a lefolyás, a kifejlődő senyv s végre valamely kimutatható dag győz meg felvételünk hibás voltáról* Az epeutak hurutján alapuló sárgaságnál hiányozni fognak a máj jelentéktelen nagyobbodásától eltekintve, e szerv mélyebb szöveti változására mutató
