Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
'62 Az emésztő szervek bántalmai. Az epesavak nagy része már a vérben szenved további átalakulást és csak kis részük ürittetik ki a vizelettel. Kimutatásuk a Strassburger által módosított Pettenkofer eljárás szerint következőleg történik : a vizsgálandó vizeletben szőllőczukrot oldunk fel, ez oldatba itatós papírt mártunk, ezt megszárítjuk és tömör kénsavba mártott üvegpálczával érintjük; epesav jelenléténél nehány perez múlván az érintett hely karmin, vagy bibor-ibolya színű lesz. — Sárgaságban szenvedők vizeletében gyakran találni, mint ezt Nothnagel hangsúlyozta, epefestenybŐl álló hengereket. A májon és epehólyagon kimutatható objectiv eltérések, a sárgaságot esetleg okozó alapbántalomtól eltekintve, az epeutak elzáródásának fokától és tartamától függnek. Jól kifejezett esetekben, különösen a bántalom koraibb szakában, a májat megnagyobbodva találjuk, a tompulat aláfelé a szokottnál lejebb terjed és az alsó határ ki is tapintható. Igen hosszasan elhúzódó esetekben, az epeutak egyszerű hurutjánál tehát ritkábban, a máj, mint ezt a «májcirrhosis» fejezetében említettük, kisebbedhetik. A.z epehólyag néha annyira telt, hogy a máj alsó határát jóval túlhaladja, ott kikopogtatható és kitapintható. Azokban az esetekben, melyekben a ductus cysticus tartósan átjárhatlan és az epehólyag vízkárja fojlődik, a májjal összefüggő ökölnyi, gyermekfőnyi, aláfelé domború, körtealakú, a légzési mozgásokat követő, gyakran hullámzást mutató daganat található. Ha nincs egyidejűleg sárgaság jelen, az epehólyag vízkórjának felvétele jogosúltabb, míg sárgaság jelenléténél, a kitágulást felhalmozódott epe is okozhatja. A sárgaság tartama és lefolyása, főleg az azt előidéző ok természetétől függ. Ha az ok mulékony, mint pl. az epeutak hurutja, epekő, vérbőség, visszafejlődésre képes nyomást gyakorló dagok, úgy a sárgaság is megszünhetik. A hurutos sárgaságnál e kedvező fordulat 4—8 heti tartam után szokott bekövetkezni; de valamint vannak esetek, melyekben a sárgaság tünetei alig tartanak napokig, észleltetett évekig tartó sárgaság, melynek végre még is bekövetkezett gyógyulása mutatta, hogy az ok átmeneti természetű volt s valószínűleg hurutban állott. Súlyosabb májbántalmakhoz (rákhoz, bnrkonylioz stb.) társuló sárgaság is javúlliat, de ekkor joggal gondolhatunk arra, hogy a sárgaság csupán az alapbántalinat kisérő hurutnak vagy vérbőségnek volt következménye. A sárgaság javulásával az epefelszívódás tünetei rendre mind elenyésznek ; legelőbb mutatkozik ez a bélsáron, mely ismét visszanyeri szokott színét, a vizelet világosabb lesz, a viszketés, az ideges tünetek múlnak, az érlökés ismét szaporább lesz; legkésőbb a bőr nyeri vissza rendes színét. Ha a gyógyulás elmarad, mi hurutnál ritkán, hanem inkább el nem távolítható okok szülte sárgaságnál szokott történni, a betegek táplálkozása előbb- utóbb erősen megviseltetik, általános marasmus, vízkór, vérzések fejlődnek, melyeknek a betegek végre áldozataivá lesznek. Természetes, hogy nehéz ily esetekben annak eldöntése, hogy mi jut e tünetekből az alapbantalomra és mi az epe tartós hiányára, illetőleg felszívódására. Kerülnek végre esetek észlelés alá, szerencsére ritkán, melyekben a sárgasághoz rövid idő alatt igen súlyos agyi tünetek és egyéb súlyos táplálkozási
