Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Sárgaság. 61 az epe nem ömölhetik a bélhuzamba és ennek folytán az emésztés egy hathatós tényezője elesik. A szék az epe hiánya miatt nem fog a szokott színezettel bírni, hanem szürke, agyagszinű lesz. Az epe feladata a zsírok felszívódásának könnyítése; ez tehát az epe hiánya következtében elmarad, a szék rendésnél jóval zsírdúsabb lesz. Az által, hogy az epe nem ömölhetik a bélbe, nem csak jelentékenyen (24 óra alatt mintegy 5—600 grm.-mal) kevesebb folyadék jut a bélhuzamba, miáltal a szék nedvszegényebb, szárazabb lesz, hanem az epe egyúttal a bélmozgásokra is serkentőleg hatván, ez inger kimaradásával a bélmozgás is lassiibb lesz, mi ismét székrekedést von maga után. A bélhuzamba jutott epe továbbá megakadályozza a bél tartalmának rothadását; innen érthető, hogy miért szenvednek sárgaságban levő betegek puffadásban, flatulentiában és hogy gyakran miért oly szokatlan, bűzű ürülékük. A szervezet még kevésbbé súlyos esetekben is bizonyosan jobban megviseltetnék, ha nem állanának oly utak rendelkezésre, melyeken a nedvkeringésbe jutott eperészletek kiküszöböltetnek. Az epe valamennyi alkatrészeinek ebbeli sorsa még ismeretlen. Az epefesteny átmegy ugyan az izzadtságba is, mi a fehérnemű festődése által is felismerhető, de túlnyomó része a vesék által választatik el és a vizelettel ürittetik ki, mihelyt a festeny a vérbe jutott és a vizelet csaknem egyidejűleg lesz epefesteny-tartalmú a bőr sárgás szinével; az epefestenyes vizelet tehát méltán tekinthető a sárgaság legkoraibb tünetének. A sárgaságos vizelet, az epepangás fokának, illetőleg a vizelet epefesteny- tartalmának megfelelőleg világos, vagy setét-barna, setét serhez hasonló; állva megzöldűl. A vizelet rázásánál képződő hab sárga; a vizeletbe mártott fehér szürlepapír, vászondarab szintén megsárgúl. Miután ezek a sajátságok akkor is megvannak, ha a betegek sennát, santonint, rhabarbarát vettek be, mindig szükséges még az epefestenykémlést is megejteni. Az epefesteny kimutatására több eljárás áll rendelkezésünkre, mi azért is előnyös, mivel gyakran egyikkel, vagy másikkal a festeny kimutatása nem • sikerül és pedig majd inkább sikerűi az friss, majd inkább rövid ideig állott vizelettel. A GrMELiN-féle kémhatásnál kémcsőbe teszünk kevés allégenysavat tartalmazó légenysavat, ehez óvatosan az edény falán csúsztatva bocsátunk valamennyit a kémlelendő vizeletből, úgy hogy ez a sav felületén úszszék. Epefesteny jelenléténél következő színváltozás áll elő: zöld, kék, ibolya, vörös, narancs és sárga; e színek közül csupán a zöld jellemzetes. — Rosenbach ez eljárást következőleg módosította: fehér itatós papírt mártunk a vizeletbe, ezt fehér tányérra fektetjük és allégenysavat tartalmazó légenysavba mártott iivegpálczi- kával érintjük. Epefesteny jelenléténél az érintési helyen, belülről kifelé számítva következő színű gyűrűk fejlődnek : sárga, ibolya, barna, zöld. — Maréchal szerint eljárva, kémpohárkában levő vizelethez nehány csepp jodfestvényt adunk, az egészet összerázzuk, mire az epefesteny-tartalmú vizelet szép smaragdzöld színű lesz. — A chloroform-kémhatás abban áll, hogy a vizeletet tartalmazó kémpohárkába kevés chloroformot öntünk, összerázzuk és a chloroformot engedjük leülepedni. Ha a vizelet epefestenyt tartalmazott, a chloroform sárgásán lesz színezve.
