Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
GO Az emésztő szervek bánt almai. melyekben a gyomorhurut tünetei mint bevont nyelv, rossz szájíz, étvágytalanság, gyomortáji nyomás, széki’ekedés, hasmenés stb., még a sárgaság tartama alatt is elhúzódnak. Ha az epeutakban levő akadály miatt az epe szabadon ki nem ürülhet, úgy ez csak 2—3 nap múlván árulja el magát. Az epepangás következményei részint az epe felszívódásában és kiküszöbölési módjáéban, részint abban fognak nyílvánúlni, hogy az epe nem ömlik többé a bélhuzamba. A szöveteknek epével történt beivódása legelőbb a kiilbőr és nyákhártyák sáryás színezetét vonja maga után. Leghamarabb vehető e színárnyalat a szem kötőhártyáján észre, majd a bőrön is, és pedig legjobban lesz azokon a helyeken kifejezve, hol a felhám vékony, kevéssé festenyzett, mint a homlokon, a mellen. A nyákhártyák sárgasága pl. az ajkakon főleg akkor észlelhető, ha ujjainkkal azok vérét félre nyomjuk, vagy mi még előnyösebb, ha üveg plessimetert, vagy közönséges tárgyüveget nyomunk a nyákhártyára. A sárgás színezet, mely természetesen este csak nehezen ismerhető fel, lehet világosabb, vagy sötétebb ; súlyos és idült esetekben egészen zöldes-barna (melas-icterus). E színezet eleintén a keringő vérnek epefestenytartalma által van feltételezve, később azonban a Malpighi- reczében epefesteny le is rakódik. A bőrön még más eltérések is észlelhetők, bár azok nem oly állandók,- mint a sárgaság és keletkezési módjuk sem oly ismeretes, a mennyiben nincs még megállapítva, hogy a lerakodott festeny következtében izgatott bőridegek által idéztetnek-e elő, vagy az epe egyéb alkatrészei (epesavak) által. Ide tartozik a bőrviszketeg (pruritus), mely néha oly nagymérvű, hogy a betegek éjjeli nyugalmát tönkre teszi és őket folytonos vakarásra készteti; a vakarási nyomok rendesen láthatók is. Olykor más alakú kiütés, nevezetesen csalánkiütés is észlelhető. Fontos kórodai tünetek keletkeznek az által, hogy az epesavak is bejutnak a vérkeringésbe. Ezeknek tulajdoníttatik az, hogy sárgaságban szenvedők szívműködése oly gyakran, de koránsem mindig gyérül, néha rendetlen lesz; az érlökések száma néha 30—40-re csökken perczenkint. Még kétes, hogy e hatás az epesavaknak a bolygóideg központjára, vagy a szívbeli duczokra gyakorolt befolyásából származik-e ? Az érlökés gyérülésénél sokkal ritkábban észlelhető némi hőcsökkenés. — Az epesavak ugyan, mint azt az élettanból tudjuk, a vörös vérsejteket szétroncsolják, de sárgaságnál e savak a vérben soha sem lesznek oly tömör állapotban jelen, hogy e hatás nyílvánúlhasson és így még kétes, hogy a sárgaság súlyos eseteiben olykor észlelhető vérzési hajlam (diathesis haemorrhagica) valóban az epesavak hatásának tudandó-e be. — Az epefelszívódás bizonyos ideges tüneteket is okoz, a mennyiben sárgaságban szenvedőknek olykor nyílvánúló lankadtsága, gyengesége, változott, levert, izgatott kedélyhangulata, álmatlansága is e befolyásra vezettetik vissza. Az ideges tünetek közé sorolják a sárgalátást is (xanthopsia), és nem származtatják ezt az üvegtest epefesteny-tartalmától; e tünet különben igen ritkán kerül észlelés alá, s még ritkábban a nappali vakság (nyctalopia) és éjjeli vakság (hemeralopia). Az epepangás folytán kifejlődő tünetek egy része az által keletkezik, hogy
