Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Sárgaság. 59' Sajátszerű elváltozás fejlődik az epehólyagon, ha a ductus cysticus tartósan van elzárva. Az elválasztott epe nem fog az epehólyagba ömleni, ellenben az epehólyag nyákhártyája folytatja a nyáktermelést, s miután ez nem ürülhet ki, az epehólyag kitágul, fala megvékonyodik, úgy hogy ökölnyi, gyermekfőnyi, híg bennékkel biró tömlővé lesz (hydrops vesicae felleae). — Ha azonban a nyákelválasztás idejekorán szünetel, a hólyag tartalma bestírtísödik krétaszertí anyaggá, a hólyag fala megvastagszik és összetöpörödik. Ha az epepangás hosszasan tart, a mint ez különösen oly okok következtében szokott töi’ténni, melyek az epeutak tartós elzárását eredményezik, a jelentékenyen kitágult epeutak fala megvastagodott (néha azonban vékonyodott), az epehólyag kitágult, a májsejtek elveszthetik epeelválasztasi képességüket, a májszövet sorvad, helyét később zsugorodó kötszövet foglalja el, az epeutakban levő epe felszívódik és helyét nyák tölti ki. A máj, az epepangás kiterjedésének és fokának megfelelőleg megnagyobbodott, sárgás, sárgás-zöldes, a májsejtek epével, hosszú tartamú sárgaságnál festenyrögökkel kitöltvék. Később a máj kisebbedik és rendesnél puhább lesz. A májon kívül még számos szerv mutat eltérést; e helyen csupán a legszembeötlőbbeket említjük fel, miután a tünetek leírásánál azokkal úgy is bővebben foglalkozunk. A külbőr és a nyákhártyák, a bőralatti zsírszövet a szívet körülvevő háj, a szív üreiben található véralvadék, az izomzat, a fodorháj, valamint a test üreiben netalán jelen levő folyadékgyülemek, az edények, savós hártyák, csontok mind sárgásán színezettek; csupán az idegszövet és a szaruhártya tartja meg rendes színezetét. — Igen nevezetes eltérést mutatnak a vesék, melyek szintén sárgásak, vagy sárgás-zöldesek. A húgycsövecsek hámja szintén sárgásán beivódott, egyes hámsejtekben festenyrögök észlelhetők, sőt a loborok egyenes csöveiben az epefesteny összeálló hengeralakú tömegeket képezhet. Kórtünetek és kórlefolyás. Miután a sárgaság csupán más kóros elváltozásoknak következménye, rendesen az alapbántalom tünete által előztetik meg. Nem térhetünk itt mindazokra a részben súlyos májbántalmakra és egyéb szervek betegségeire vissza, melyekhez az epe pangása és felszívódása, tehát sárgaság csatlakozhatik. Ezek tekintetében a megfelelő fejezetekre kell utalnunk. E helyen csupán az epeutak hurutjához társuló sárgaság megelőző tüneteivel foglalkozunk; a tünetek különben csupán a bántalom kezdetére és lefolyására nézve térnek el; az epefelszívódás következményei a különböző körfolyamatoknál azonosak és legfölebb fokozatos eltérést mutatnak. Az epeutak hurutja többnyire gyomor-bélhurutnak képezvén folytatását, a kezdeti tünetek többnyire e bántalom tüneteivel esnek össze. Néha ezek oly jelentéktelenek, hogy a betegek figyelmét fel sem keltik és e miatt találkozunk elég gyakran a betegek amaz állításával, hogy a sárgaság azonnal említendő tünetei által, teljes jóllét közepett lepettek meg. Miután e tünetek az epeutak huratjának fellépte után csak nehány napra tűnnek fel, megeshetik az is, hogy a gyomor-bélhurut már akkorra javúlt és a betegek annak előrementét, ha az iránt külön meg nem kérdeztetnek, nem is említik. Másrészt vannak esetek,
