Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Sárgaság. 57 TIZENHARMADIK FEJEZET. SÁRGASÁG. FELSZÍVÓDÁSI SÁRGASÁG. HURÜTOS SÁRGASÁG. AZ EPB- UTAK ELZÁRÓDÁSA. AZ EPEHÓLYAG VÍZKÓRJA. HiEMA- TOGEN SÁRGASÁG. ÚJSZÜLÖTTEK SÁRGASÁGA. ICTERUS. ICTERUS RESORBTIONIS-CATARRHALIS. ICTERUS GASTRODUODENALIS. HYDROPS CYSTIDIS FELLEA. ICTERUS NEONATORUM. Kóroktan. Az epe az epeutakon át csak igen csekély nyomás alatt áramlik a bélbe, miután a finomabb epeutak összehuzékony elemekkel nem bírnak. Mihelyt tehát az áramlás csak némileg akadályoztatik, az epe az epeutakban pang, ott nagyobb nyomás alá jut, minek következtében az epeutakat környező véredényekbe, de leginkább a nyirkedényekhe átömlik. A nyirkedényeken át eljut a mellvezetékbe (ductus thoracicus) és ezen át az általános vérkeringésbe. Ez csakhamar különböző tünetek által fogja magát elárulni, melyek között legszembeötlőbb a beteg köztakarójának és a nyákhártyáknak sárga színezete ; innen származik a sárgaság elnevezés és a mennyiben e sárgaság az epe pangása és utólagos felszívódása által van feltételezve pangási, felszívódási, májbeli (hepatogen) sárgaságnak nevezik. Ily módon keletkezett sárgaság tehát csupán tünet, mely számos ok által lehet előidézve. Ez okok annál hamarabb fognak sárgaságot maguk után vonni, minél nagyobb terjedelemben akadályoztatik az epe áramlása, a nagy epeutakban levő akadályok tehát inkább idézik azt elő, mint a kis epeutakban levők. Ha utóbbiak kis terjedelemre szorítkoznak, némi mennyiségű epe bejut ugyan a véráramba, de sárgaság előidézésére ez nem elegendő. Van azonban a felszívódási sárgaságnak egy alakja, mely az epeutak bán- talma nélkül jön létre, t. i. az, mely a verőczérbeli nyomás csökkenése után fejlődik. Legritkábban vezethető az epe pangása csupán az áramlást előmozdító erő csökkenésére vissza. Az áramlás egyik tényezője, az elválasztás nyomása épen nem jöhet e tekintetben számba, még inkább a másik tényező, t. i. a légzési mozgás, mely erélyére nézve inkább csökkenhet. Már az előbbi fejezetekben is számos bántalmat volt alkalmunk felemlíteni, melyek sárgasággal járnak, nevezetesen májbántalmat (májrák-, burkony-, cirrhosis-, tályog-sorvadás stb.), továbbá a gyomor és bél bántalmait (gyomor-, bélhurut stb.), valamint a máj és epeutak szomszédságában levő szervek bántalmait (idült hashártyalob, dagok). Mindezek vagy oly módon hatnak, hogy a máj szövetében szétágazó epeutakat, vagy már a májon kívül fekvő nagy epevezetékeket (ductus hepaticus, choledochus, cysticus) teszik akár összenyomás, akár eltömeszelés által átjárhatlanná. Az epeutak eltömeszelését okozhatják még epekövek, élősdiek (ascaris, distomum), idegen testek, melyek az epeutakba
