Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Burkonytömlők a májban. 19 számban tartatnak az emberek közelében és a tisztaságra sincs kellő ügyelet, oly gyakori a májburkony, hogy az ottani orvosok állítása szerint körülbelül minden 6—7-dik ember szenved e betegségben. — Az emberi gyomorba jutva a pete burkai feloldatnak, mire az embryo szabaddá lesz és valószínűleg a veröezér véráramával tovaragadtatva a májban tovább fejlődik echinococcus- holyaggá. A hólyag, mely a körülötte levő szövetre izgatólag hat s lobos eredetű kötszöveti tokkal van körülvéve, két rétegből áll, az ú. n. cuticulából és paren- chym-rétegből. A hólyagot tiszta, fehérjementes folyadék tölti ki. Számos esetben azonban a hólyagban (anyahólyag) kisebb vagy nagyobb mennyiségű hólyagok (fiahólvag) és ezekben ismét újabbak (fiókahólyag) találhatók. A hólyag bélfala egyenetlen, mintegy szemcsézett. Ha e szemcséket kellő nagyítással vizsgáljuk, kitűnik, hogy azok teljesen kifejlődött galandféregfejek (scolices), melyek négy szívókával, kettős horogkoszorúval és egy ormánynyal vannak ellátva. A fej hátsó részén kis beftíződés látható; ehez tapad a hólyagfalról jövő és a fejet a hólyaghoz rögzítő kocsány. A fejek mellső részüket teljesen visszahúzhatják. Néha a falhoz kocsány nélkül tapadó fejeket is találni, máskor utóbbiak a hólyag folyadékában szabadon úszkálnak; de vannak hólyagok, melyek galandféregfejeket nem is tartalmaznak. A hólyag folyadéka addig, míg a bur- kony él, tiszta. A májban majd csupán egy, majd több burkony található. A burkony lassan növekszik és míg némelyik nem lesz diónál, tyúkpeténél nagyobb, addig elég gyakran találni ennél jóval nagyobbakat, egész gyermekfőnyi nagyságúakat, úgy, hogy a máj a szomszéd szerveket is elnyomja helyükről. Minél számosabbak és nagyobbak a hólyagok és minél felületesebbek, annál inkább nagyobbítják a májat, s változtatják ennek alakját; a felületesen fekvők a máj felszínén felülj rendesen azon túl domborodnak. A hólyagokat borító májtok megvastagodott, a hólyag közelében és a hólyagok közt levő májszövet sorvadt; de vannak oly májrészletek is, melyeken túltengés észlelhető. A burkonytömlő helyétől függ, hogy nem fog-e valamely nagyobb epeút, verőczér-ág összenyomatni, mi sárgaságot és a verőczérbeli pangásnak már többször leírt tüneteit okozhatja. Az echinococcus további sorsa igen eltérő. Némely esetben a burkony elhal. Az elhalás oka különböző, a nélkül, bog}7 az mindenkor ki volna mutatható. Létrejöhet elhalás az által, hogy a burkonyt körülvevő tok meglobosodik, az által, hogy a burkony megreped, vágj7 az által, hogy a hólyag valamely epe- úttal közlekedik és az epe előbbibe beomlik. A hólyag bennéke besűrűsödik, kenőcsszertí lesz s ebben az összeesett fiahólyagok, de még inkább a fejek horgai kimutathatók. Az egész tömeg egy másztok által lehet körülvéve. — Más esetekben a burkonytömlő elgenyed. — Ha a tömlő megreped, az eshetőségek, a tent említettől eltekintve, igen sokfélék. Beömölhetik bennéke a szabad hasűrbe, hashártyalobot okozván ; ha előbb valamely szervvel összenőtt a burok, az illető szervbe ömlik, mi ismét számos eshetőséggel jár. Áttörhet a mellűrbe, mcllhártyalobot okozván; közlekedhetik a hörggel, midőn a tömlő tartalma kiköhögtetik, de okozhat fuladási halált is; ömölhetik az epeutakba, azokat Dr. Purjetz Zrigmond : A belgyógyászat tankönyve. II. 4
