Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Máj rák. 47 eltekintve — megóvatunk az által, hogy minél inkább búvik elő a máj a bordaív alól, annál inkább kitapinthatok a máj felületét egyenetlenné tevő dudorok, melyeken nem egyszer még a központi behúzódás is kiérezhető. Ugyancsak tapintás által győződünk meg arról, hogy a máj alsó széle lejebb van, mit leginkább állapíthatunk meg oly módon, hogy az egyenes hasizom külső szélén kampó- szerűleg meggörbített ujjunkkal (lazított hasfalak mellett) a máj alsó felületét igyekszünk körülfogni; innen balfelé haladva követjük a rendesen kemény májszélt, melyen gyakran szintén találunk központjukban behuzódást mutató «somókat. E vizsgálat alkalmával egyszersmind meggyőződhetünk arról is, hogy a máj széle, úgymint a dudorok, követik a légzési mozgásokat, jeléül annak, hogy tényleg a májjal van dolgunk. Vékony hasfalakon át e mozgások olykor láthatók is. — A máj egész kiterjedésében kemény, ellenálló tapintatú és csak kivételesen teszi egyik-másik csomó hullámzás benyomását. — A kopogtatást hang a máj felett tompa. — Már volt említve, hogy kerül néha oly eset is észlelés alá, midőn a máj nincs megnagyobbodva; ilyenkor a fentebbi tünetek nagyrészt hiányoznak; hiányozni fog a máj felületének egyenetlen volta akkor is, ha a csomók csupán a máj mélyében foglalnak helyet. Sokkal kevésbbé állandók a többi tünetek, de mindamellett döntőleg folyhatnak be a kórismére. Fájdalmak, mint már említők, önként is léphetnek fel ■és kisugározhatnak a hát, a jobb váll irányába. Nyomásra e fájdalmak fokozódnak, vagy ha különben hiányoztak, ekkor jelentkeznek. — Sárgaság és az érlökésnek ezzel járó gyérülése, bőrviszketés, a vizeletnek epefestenytartalma, a bélsámak színtelenedése stb. gyakori kisérői a májráknak; a sárgaság foka arányban van a rákos csomók által összenyomott epeutak nagyságával. Legnagyobb mérvű lesz akkor, ha a ductus choledochus, vagy ductus hepaticus nyomatik össze. Hasonlók lesznek részben a viszonyok a verőczér összenyoma- tása következtében kifejlődő hasvízkórra nézve. Felléphet ez különben a verőczér nvomatása nélkül is, midőn a májrákot követő, és az általános táplálkozási zavaron alapuló általános vízkórnak részjelensége. — A májrákot néha kisérni szokott idült hashártyalob fokozhatja a fájdalmakat, valamint a lia'svízkórt. — A lép a verőczér nvomatása daczára — a kifejlődő senyv miatt nem, vagy legalább nem mindenkor nagyobbodik. — A májhoz közel eső mirigyek gyakran megnagyobbodnak, sőt néha a bal kulcscsontfölöttiek is; utóbbi esetben közvetítőül gyakran a mellvezeték szolgál. A májrák rendesen idült lefolyásét és ilyenkor a betegek láztalanok ; legfeljebb akkor lesznek lázasok, ha hashártyalob, vagy mellhártyalob szegődik a rákhoz. De észlelteitek esetek, melyek úgyszólván hevenyen 8—10 hét alatt folytak le; ilyenkor sorvasztó jellemű láz lehet jelen. — A betegség tartama a lappangó kezdet miatt pontosan meg nem határozható; általában 1 — 17s évre tehető. A halál többnyire általános marasmus kórképe alatt köszönt be. Időközben fellépő bántalmak: a rekesz feltolatása által okozott légzési zavar, vér- zési hajlam, veselob, vérhas stb., a kedvezőtlen kimenetelt siettetik. Kórisme. Már említve volt nehány kóralak, melylyel a májrák a miatt volna összetéveszthető, mivel azok szintén a máj nagyobbodásával járnak, de
