Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
46 Az emésztő szervek bántalmai. A kocsonyás rák a gyomorról, a bélről, vagy a haskártyáról terjedhet a májra. Kórtünetek és kórlefolyás. A májrák által okozott kórtünetek részint helybeliek és ekkor a májban fejlődő boncztani elváltozások által, valamint ezen változások következményei által vannak feltételezve, részint áltaUinosak. Minél kifejlődöttebbek e tünetek, annál könnyebb a bántalom felismerése. Eleintén azonban a tünetek homályosak: a betegek étvágytalanok, a székletét rendellenességében szenvednek, puffadtak, hánynak, májtáji fájdalmakról panaszkodnak. De mindé jelenségek nem alkalmasak arra, hogy májrákot joggal vehessünk fel, sőt miután főleg a gyomor és bél működésének rendellenességeire vonatkoznak, eleintén könnyen vezetnek tévútra. Ily bizonytalan alakban, olykor javulással váltakozva húzódnak el a tünetek hetekig, hónapokig. De minél tovább tartanak, annál feltűnőbb a betegnek- a panaszolt tünetekkel aránytalan mérvben kifejlődő soványodása, gyengülése. A beteg bőre halvány, szennyessárga, száraz, korpádzó lesz, a bokában vizenyő lép fel, szóval kifejlődik az ú. n. ■»enyves, rákos küllem és a betegek általános marasmus tünetei közt elhalnak. Időközben azonban többnyire kidomborodnak a májrák tárgyilagos tünetei, valamint helyi következményei is, melyek az eleintén talán könnyűnek tartott betegséget rák, nevezetesen májrák által feltételezettnek ösmertetik fel. De tudnunk kell, hogy vannak esetek, melyekben eme biztosabban tájékoztató tünetek mindvégig hiányoznak, vagy — különösen másodlagos ráknál — az eredetileg rákosán megbetegedett szerv tünetei által annyira háttérbe szorít- tatnak, hogy a májrák létele felett egész a bonczolatig kétségben maradunk. Sőt megeshetik, hogy hosszú időn át, vagy mindvégig a májrákból kiindult s másodlagosan megbetegedett szerv kóros tünetei, pl. mellkártyalob, dominálják a kórképet, mint ezt egyetemünk egy hivatalnokánál még csak nem rég is volt alkalmunk látni. Ily esetekben gyakran még az a körülmény is, hogy a vázolt tünetek előhaladottabb korú egyénnél, vagy oly egyénnél fejlődnek, kinél rövidebb-hosszabb idő előtt valamely más szervbeli rák lett kiirtva, legfeljebb rák felvételére jogosít. Még ha májrákra vonatkozó tünetek teljesen hiányoznak is, gyakran találjuk, illetőleg gyaníthatjuk azt, ha a verőczér vérköréhez tartozó valamely szervnek rákos elfajulása mutatható ki. — De annak biztos eldöntése, hogy a rák székhelyét a máj képezi, csupán a májon észlelhető tárgyilagos tünetek és onnan kiinduló működési zavarok kellő méltatásának segélyével eszközölhető. Eme tünetek között legfontosabb a máj terjedelmének és felületének változása. Mialatt az előbb röviden vázolt bizonytalan jelenségek és az általános táplálkozási zavar fejlődnek, a máj nagyobbodik. E nagyobbodás néha nem nagymérvű és a tompulat csak jelentéktelen arányban haladja túl a máj szokott alsó, vagy felső határát, de sok esetben oly feltűnő, hogy a jobb oldali bordák alsó része s a felhastáj kidüledtek, a rekesz fel van tolva, a máj alsó széle rendesnél jóval alább .tapintható. — Vannak ugyan más betegségek is, melyek a máj ily mérvű nagyobbodásával járnak, mint a fehérvérűség, a májburkony, az amyloidmáj stb., de az ezekkel való összetévesztéstől — egyéb jelenségektől
