Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Zsírmáj. Elhízás. 41 20—40 gm. kenyér; gyümölcs (vagy esetleg sovány hús, kevesebb gyümölcs, semmi kenyér, de 60—70 gm. tészta) ; italúl 0-2—0‘4 liter könnyű bor vizezve. -=*- Vacsorára: 2 tojás, rántotta vagy 80—100 gm. sonka, 02—0-3 liter könnyű bor, esetleg tbea czukor nélkül. Az itt elsoroltak természetesen sokfélekép módosíthatók. Mindig ügyelnünk kell arra, hogy a gyógymód alatt a betegek alanyi jóérzete ne szenvedjen. Ha ez bekövetkeznék, a fehérje-mennyiséget a fenti sémában pl. növelhetjük, míg ha bizonyos idő, pl. 3—4 heti ily életmód alatt a beteg nem fogyna, a szénvizegyeket, esetleg a zsírokat is csökkenthetjük, az izommunkát pedig fokoztatjuk. Az étrend megállapításánál tekintettel kell lennünk arra is, hogy mennyi izommunkát végez a beteg. A soványítást azzal is lehet elérni, hogy a szervezet vízmennyiségét apasztjuk. Még nincs eléggé tisztázva, hogy mi által eredményezhet vízelvonás soványodást; valószínűleg az anyagcsere élénkítése által. Bár ez eljárás már régebben ajánlva lett, nagyobb kiterjedésben csak újabban Oertel ajánlatára alkalmaztatott és mint számos oldalról állíttatik, jó sikerrel. Oertel kimutatta, hogy ugyanazon táplálkozás és izommunka mellett a zsírok szétesése nagyobb mértékben történt, ha a beteg szomjazott. A vízelvonást eszközölhetjük az által, hogy a betegtől a folyadékot eltiltjuk. Oertel pl. esetenkint 600 — 800 kcm. folyadéknál többet nem enged betege által naponta elfogyasztani. Másrészt eszközölhetünk vízelvonást oly módon is, hogy a folyadékveszteséget szaporítjuk, mit izzasztó fürdők, terhes izommunka, hegymászás stb. által érhetünk el, minek természetesen amaz előnye is van, hogy a mélyebb légvételek, az izom- összehuzódások nagyban élénkítik a légcserét és vérkeringést. Az elhízás ama szakára nézve ajánltatik ez eljárás leginkább, midőn már a szív elégtelen működésének jelei kezdenek mutatkozni. Mondanunk sem kell, hogy e vízelvonó gyógymód, az előbb leírt diaeteti- kaival jól összeegyeztethető, sőt talán a kettőnek együttes alkalmazása lehetővé teszi mindegyiknek mérséklését és könnyebb elviselhetőségét. Még mielőtt e gyógymódok általánosak lettek, nagy kiterjedésben használtattak és használtatnak ma is az elhízás ellen, illetőleg soványítás czéljából az ásványvizek, mint a karlsbadi, marienbadi, előpataki, korytniczai, budai, ivándai stb. vizek. Ezek hatásának módja is homályos, és ha ama különösen jól berendezett gyógyhelyeken az elhízottak mégis fogynak, úgy ennek nagy része bizonyára nem csak e vizek hashajtó hatásában (és így a felvett tápanyagnak kihasználása előtt való kiürülésében) rejlik, hanem részben annak következménye, hogy a betegek étrendre, mozgásra és a szabad levegőben való tartózkodásra, bizonyos tekintetben a folyadékveszteségre nézve is az előbb mondottak értelmében élnek. Számos eljárás lett még az elhízás ellen javalva; de azok nagyrészt a szervezet nagyfokú gyengítésével járnak, mint pl. az időnként ismétlendő érvágás, részint tartósan ki sem vihetők (az éheztetés) és így azok itt mellőzhetők. Az elhízás mellett fellépő tünetek különben (mint vérszegénység, légszomj, hörghurut stb.) természetűknek megfelelő kezelést igényelnek. — Más
