Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
42 Az emésztő szervek bdntalmai. bántalmak következménye gyanánt fellépő zsírmáj, az alapbántalom kezelését teszi szükségessé. HETEDIK FEJEZET. A MÁJ KEMNYÉS ELFAJULÁSA. SZALONNÁS MÁJ. DEGENERATIO AMYLOIDEA HEPATIS. Kóroktan. A máj amyloid elfajulása következtében a májban sajátszerű anyag található, mely amyloid nevét onnan nyerte, hogy jóddal szemben ugyanazon visszahatást mutatja, mint a keményítőfélék, t. i. jódoldat (kai. jódat 2’0, jód. p. DO, aqu. dstl. ÍOO'O) behatása alatt vöröses-barna, mahagóni színű lesz. Míg Virchov ez anyagot valóban kemnyefélének tartotta, addig Kekulé, Rud- neff, Kühne, Modrzejewski vizsgálatai kétségtelenné tették, hogy az a fehérjékhez tartozik. A máj amyloid elfajulása nem képez önálló megbetegedést, hanem más, sok nedvveszteséggel járó betegségekhez társulva, illetőleg azokat követve lép fel. Leggyakrabban szegődik hosszas genyedéshez, nevezetesen csont-mirigy genyedéshez, tüdőgtímőkórhoz, genymellhez, hörgtágulatlioz, idült hasmenéshez, angol kórhoz, vesebántalmakhoz, ujképletekhez, bujakóros fekélyekhez, bujakóros, maláricus kachexiához, egyéb májbántalmakhoz stb. Néha már ezen bántalmak korai szakában lehet az amyloid elfajulást kimutatni, de többnyire azok hosszabb fennállása, és íitkán azok lezajlása után lép fel. — Fontos tulajdonsága az amyloid elfajulásnak az, hogy az elfajulás nem szokott csupán a májra szorítkozni, hanem egyidejűleg egyéb szervekben, nevezetesen a lépben, a vesében és a bélhuzamban is előfordul. — Az elsorolt oki viszonyoknál fogva érthető, hogy e kóralak férfiaknál, különösen a 40—50-ik életév közt, gyakoribb mint nőknél. Kórboncztani tünetek. A máj amyloid elfajulásának jól kifejezett esetei már első tekintetre felismerhetők. A máj alakja alig változott, csak széle vastagodott, de jelentékenyen megnagyobbodott és súlyosabb lett; állománya kemény, ellentálló, tokja fényes és feszes. Átmetszésénél szokottnál nagyobb ellenállás érzete keltetik; a metszlap fénylő (szalonnametszetéhez hasonló, s innen a «szalonnás máj» elnevezés), halvány-pirosas, áttetsző, mit különösen vékony metszetek szélén lehet jól látni. Ha a metszlapot az előbbb leírt jód- oldattal leöntjük és kis vártáivá azt vízzel lemossuk, a kóros részletek mahagóni színűek lesznek, míg az ep részletek ez elváltozást nem mutatják. Ha most az ily módon kezelt májrészletet higított kénsavval öntjük le, a kóros részletek feketés-ibolya színűek lesznek. Újabb időben az anilinfestékekben az amyloid- nak szintén alkalmas kémszere találtatott; methylibolya (1:100) pl. a kóros részleteknek piros színt kölcsönöz, míg az ép részletek kékesek lesznek. Az amyloidelváltozás legelőbb a májütér legfinomabb ágait illeti, honnan átterjed a hajszáledényekre és visszerekre. A kórbúvárok még nem jutottak
