Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)

Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai

40

Az emésztő szervek bántalmai.

módjának is változni kell. Ugyanazon magatartás mellett az egyik egyén elhíz- katik, a másik nem.

Mindenek előtt tehát megtiltjuk a betegnek a túlbő étkezést, és a mennyiben kevés izommunkát végezne, ennek szorgosabb eszközlését (sétálás, köny- nyebb kerti munka, tomászás stb. alakjában) hagyjuk meg. A «túlbő», vagy «elegendő étkezés» természetesen igen elasticus fogalmak. Voit középértékben egy munkás ember kívánalmát 118 gm. fehérjében, 56 gm. zsírban és 500 gm. szénvízegyekben állapítja meg. E tápszerek egyike különben pótolhatja a másikat, ha csak annak egyenértéke fogyasztatik és e tekintetben 1 gm. zsír = 2‘11 gm. fehérje = 2-32 gm. kemnye. — Ha már előre észlelünk a beteg életmódjában olyasmit, miről tudjuk, hogy a zsírlerakódást előmozdítja, úgy ezt azonnal a kezelés kezdete alkalmával abba hagyatjuk. Ha pl. a betegek bőven élnek szeszes italokkal, ezt azonnal mérsékeltetjük. — Bizonyos idő múlván meggyőződünk, ha váljon apadt-e a beteg testsúlya, és nem szenvedett e a mondott életmód mellett egyéni jóérzete. - Ha apadás nem mutatkozott volna, szigorúbban intézkedünk, és pedig vagy az izommunkát növeljük, vagy a tápszerek közül apasztjuk azt, mely könnyű elégése által a fehérjékből származó zsírok elégését leginkább hátráltatja, vagy mindkét irányban intézkedünk. Apasztás tekintetében leginkább jönnek számba a szénvizegyek, azután a zsírfélék. Ebstein tanácsa szerint előnyösebb a szénvizegyeket jelentékenyen apasztani, a zsírokat pedig meghagyni, sőt — nagy erőszükséglet esetében, a zsírokat bizonyos határokon belől, még a szénvizegyek rovására növelhetjük is, miután 1 grm. zsír közel 2’3 szénvizegynek felel meg. A zsírféléknek az étrendben való meghagyását Ebstein még azért is ajánlja, mivel ez által a betegek tápszükséglete csökken, valamint apad szomjérzetük is. Ez utóbbi pedig, miután így a betegek kevesebb vizet használnak el, mint ezt azonnal fogjuk látni, szintén hozzájárul az elhízottak soványításához. De megvan a szénvizegyek és zsírok vegyes — de a mondottak értelmében — mértékletes használatának amaz előnye is, hogy a betegek ily étrend mellett elég változatosan táplálkoznak, nem unják meg a gyógymódot, nem lépik oly könnyen túl az orvos rendeletéit és így ez életmódot nemcsak heteken, hónapokon át folytathatják, hanem mindaddig, míg a kellő súlyra leapadtak, midőn azután rövid időre ismét tehetünk az eledelekre nézve némi engedményeket. — Fentebb csupán a zsírok és szénvizegyek apasztásáról szóltunk, de természetes, hogy a fehérjék élvezetét is megszorítjuk, ha a betegek ezzel excedálnak. -— A közel múltban, ajánlója után Banting-gyógymód név alatt dívott soványító eljárás értelmében, a betegek csaknem kizárólag fehérjével tápláltattak. Nem lehet tagadni, hogy így is elérték czéljukat, de csakhamar oly emésztési és általános táplálkozási zavarok állottak elő, melyek e gyógymód abbanhagyására kényszerítettek.

A fentebbiek értelmében tehát elhízásától szabadulandó betegnek körülbelül a következő étrendet szabhatnók meg: Reggel: egy findzsa thea, ká\ é vagy tej czukor nélkül; 40—60 gm. fehér kenyér; -— vagy egyszerűen thea 60—70 gm. vajas kenyérrel. — Ebédre: kis tányér leves; 150—200 gm. főtt vagy sült, mérsékelten kövér hús, zöldséggel (de nem burgonyával), salátával;