Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - IV. Szakasz. Az agyvelőnek és burkainak bántalmai
Az aphasia minden alakja lehet teljes (aph. universalis), vagy részletes ■{aph. partialis). Előbbinél a betegek legfölebb egyes hangzók, vagy indulatszók kiejtésére képesek. Az aphasia partialis igen különböző fokban mutatkozhatik, Némely esetben a beszélési hiba oly jelentéktelen, hogy alig vevődik észre, pl. hibban áll, hogy egyes betűk, szótagok kihagyatnak felcseréltetnek stb. Némely beteg pl. a helyett, hogy «asztal», azt mondja, hogy «aftal», nap helyett «nak», reggel helyett «releg» stb. oly botlás mely egyszer-egyszer egészséges ember beszédében is megesik. Van továbbá aphasiában szenvedő beteg, ki csupán a tulajdonnevekre nem emlékszik, vagy némely mássalhangzó esett ki emlékéből, másik, ki a szók elejével nem tud megküzködni, nbg van ismét olyan, ki a szó elejét jól ejti ki, de azt befejezni nem tudja, újra meg újra megkezdi annak kiejtését, de végét minden erőlködése daczára nem találja. Több nyelvet beszélő beteg pl. azok egyikét elfeledi, míg a többin folyékonyan társalog. A részletes aphasiának egyik súlyosabb alakja a monophasia, midőn a beteg csak nehány kevés szónak van birtokában és azokat bár tudja, hogy helytelen, mindenre alkalmazza. Egy orvos apósát ösmertük, kinek összes szókincse ebből állott, hogy «das Ding», melyet egyaránt kisért haragos és kérő mimikával. Monophásiában szenvedő betegek is képesek azonban néha, főleg ha indulatba jutnak egy-egy hosszabb mondat kiejtésére ; többnyire megszokott szólásformák (p. jaj istenem, holmi szítkozódás stb.) hallhatók ilyenkor. Az aphasiának egy másik alakja a pharaphasia. A betegnél a hallott szó a helyes képet kelti fel a szókincs is elég bő, de a kivánt szó helyett mást, különben érthetőt, vagy érthetetlent mond. Ily eset főleg akkor fordúl elő, ha ép sensoricus és motoricus központ mellett a kettőt összekötő pályák hibásak : vezetési aphasia van jelen. Az aphasia különböző alakjai azonban, melyek közül fentebb csak a leg- szokottabbakat említettük, együtt szövődve is fordulhatnak elő. A viszonyok szétbontása ilyenkor csupán az egyes eset hosszabb megfigyelése és behatóbb tanúlmányozása után lehetséges. Gondolatainkat nem csupán szókkal szoktuk kifejezni, hanem Írással, mimikával is. Úgy mint a beszéd, az írás, a mimika is lehet hiányos. Aphasiában szenvedők gyakran épen nem tudnak írni, vagy csupán egyes szókat írnak: némelyek ezt is helytelenül teszik, betűket hagynak ki, felcserélik azokat. Ez állapot agraphia név alatt ösmeretes. A beteg tudja ugyan a szót, melyet le kellene írnia, ép úgy elfeledte a vonásokat, mint a szóhangokat, melyek ama szó kiejtésére szükségesek. — Aphasiában és agraphiában szenvedő betegeknél egyúttal alexia is van jelen t. i. nem tudnak olvasni, mert nem emlékeznek a hetükre. Hasonlók a viszonyok a mimikára nézve, amimiáhan szenvednek a betegek ; helytelen mimikát visznek véghez pl. tagadólag intenek, ha igent akarnak kifejezni, vagy teljesen hiányzik náluk minden mimika. Aphasiában szenvedőknél található néha egy állapot melyet apra viának neveznek s mely akkor keletkezik, ha a különben ösmert tárgyak többé nem idézik elő a szokott képzeletet (lelki vakság), a tárgyakat ennél fogva fel sem ösmerik és e miatt a legfonákabb cselekedeteket viszik véghez: a gyufát megBevezető megjegyzések az agybántalmak ösmeretéhez. 355 23*
