Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - II. Szakasz. A gernczvelő burkainak és a gerinczvelőnek bántalmai
Az idegrendszer bdntalmai. annak mozgékonysága korlátolt, fájdalmas. Nyomás nélkül fejlődő gerinczvelő- lobra és más gerinczvelőbántalmakra nézve különben megkülönböztetési mozzanatul szolgálnak: az, hogy az izgalmi tünetek sokkal előbb vannak jelen, mint a húdésiek, hogy az érzési zavarok sokkal kisebb mérvűek, mint a htídésiek, hogy a tünetek egy-egy rostrendszer megbetegedésnek nem felelnek meg, hogy gümő- kór, vagy rák felvételére találunk-e az egyéni visszonyokban alapot. A gyógykezelésnek a mennyire lehet az oki javalatnak kell megfelelni s ez ha bujakórellenes kezelés nincs javalva — főleg sebészi és testegyenészeti lehet. E tekintetben tehát a sebészettel foglalkozó szakmunkákra kell utalnunk. Az étrendi és tüneti kezelés összeesik azzal, mit e tekintetben a gerinczvelő- és. gerinczvelő-buroklobról mondottunk.-2S2 HATODIK FEJEZET. A HEVENY FELSZÁLLÓ HŰLÉS. LANDRY-HŰDÉS. PARALYSIS ASCENDENS ACUTA. Heveny felszálló híídés elnevezés alatt Landry 1859-ben írt le egy kór- alakot, melynek főtünete az alsó végtagokból kiinduló és felfelé hevenyen haladó hüdésböl áll. Kóroktana e bántalomnak homályos; dO—40 év közt levő egyéneken észleltetek leggyakrabban. Megelőző ok gyanánt említtetnek meghűlés, átfázás, kedélyi izgatottság, bujakór; aránylag gyakran észleltetek fellépése heveny betegségek (hagymáz, tüdőlob, himlő stb.) után. Újabb időben mindinkább hajlanak az észlelők Landry és Westphal azon nézetéhez, hogy e bántalom még ösmeretlen hatány által történt fertőzés eredménye, melynél a fertőző liatány káros befolyását főleg a központi idegrendszer motoricus részére nyilvánítja. E nézet mellett felhozatik az, hogy úgy mint sok más fertőző bántalomnál, hiányzik a megfelelő kórboncztani változás, a mennyiben az eddigi vizsgálatok csaknem kivétel nélkül tagadó eredményűek voltak ; ellenben többnyire kimutatható a lép nagyobbodása és a lefolyás is sokban hasonlít a heveny fertőző bántalmakéhoz. Az sem lehetetlen, hogy különböző fertőző hatányok idézhetik elő e bántalmat, valamint valószínűnek tartja némely észlelő (Schwarz A.) azt, hogy e bántalom, a gerinczvelő különböző részeinek boncztani változásában találhatja alapját. Mint számos fertőző kór, e bántalom is előzményekkel szokott kezdődni, melyek borzongásban, hidegrázásban, levertségben, hát- és végtagfájdalmakban, az alsó végtagokban fellépő hangyamászás érzetében, zsibongásában stb. állanak. E tünetek néhány napi, ritkán hosszabb tartama után előbb az egyik, más esetekben mindkét alsó végtag, alólról felfelé haladva, gyengülni kezd, mire csakhamar teljes mozgási híídés áll be. Már nehány nap múlván nem képesek az ágyra szorúlt betegek lábaikat mozgatni, csakhamar tovább terjed a híídés
