Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - I. Szakasz. A környi idegek bántalmai - C) Az edénymozgató és tápláló idegek bántalmai. Az együttérző ideg bántalmai
Az idegrendszer bdntalmai. határozottan a szív nagyobbodására vall, mely nagyobbodás tágulat vagy túl- tengés, illetőleg mindkettő által lehet feltételezve. Utóbbi főleg akkor fog kifejlődni, ha egyúttal billentyűbántalom is van jelen. De billentyűbántalom felvételében óvatosak legyünk, miután systolicus zörej, sőt systolicus surranás e bántalomnál elég gyakran billentyűbántalom nélkül is észlelhetők. A felmagasztalt szívműködés hosszabb fennállása után tűnik fel, hogy a betegeknél a paizsmirigy megdagad, golyva fejlődik. A paizsmirigy nem szokott túlságosan megnagyobbodni, eleintén puha. A megnagyobbodott mirigyen a kitágúlt edények lüktetése látható, a feltett kézzel azok surranását többnyire jól kivehetjük; e surranás hallócső segélyével hallható is és többnyire a szintén erősen lüktető fejiitereken is észlelhető. - Később a paizsmirigy-kötszövetbur- jánzás következtében keményebb tapintatúvá lehet. A harmadik tünet gyanánt — ritkán a paizsmirigynagyobbodást megelőzőleg vagy azzal egyidjűleg — lép fel a düledt szem (exophthalmus). Ez többnyire kétoldalú, bár az egyik oldalon mérsékeltebb lehet. Minél düledtebb a szem, annál merevebb a tekintet, mi az által okoztatik, hogy a felső szemhéj nem éri el a szaruhártya szélét és így a sclerának egy csíkja fedetlen marad. A szemen észlelhető egy másik tünetre Graefe figyelmeztetett, s ezt azóta Graefe-féle tünetnek is nevezik. Ez abban áll, hogy már korán, még mielőtt az exophthalmus nagy fokot ért volna el, az irányzó sík (Visirebene) változtatásánál (a szemgolyók emelésénél és sülyesztésénél) a felső szemhéj nem teszi meg a szokott mozgást, s ez a felső szemhéjban levő MüLLER-féle izmok görcsös összehúzódására vezettetik vissza; azonban e tünet nincs minden esetben kifejlődve. — Nagy mérvű exophthalmus még annyiban is nagy veszélylyel jár a betegre nézve, a mennyiben a szemhéjak által fedetlen cornea könnyen lobo- sodik és fekélyesedik, mi esetleg a szem elpusztulását vonhatja maga után. E szembántalom természete felett még nem állapodtak meg az észlelők. Némelyek neuroparalyticus eredetűnek tartják, mások a szaruhártya csökkent érzékenységéből és ebből, valamint az exophthalmusból származó védtelen állapotából magyarázzák. A szemen még mozgási zavarok is jelentkezhetnek, s a menynyiben a szem mozgékonysága általában korlátolt, strabismus, kettős látás fejlődhetik; a láta magatartása nem állandó. Újabb időben írtak le eseteket, melyekben még más agyi idegek (abducens, trigeminus, facialis) is liűdve voltak. A Basedow-kór három főtünete, mint már említők, intensitásában változ- hatik; a golyva és az exophthalmus nagyobbodása olykor bizonyos arányban van a szívműködés gyorsaságával: ennek növekedésvei a golyva és exophthalmus nagyobbodnak, csökkenésével apadnak. A mondottakon kívül még számos más tünet észlelhető e bántalom tartama alatt; nagy részük az idegrendszer kóros működésére vall. Ily tünetek: reszketés, főfájás, álmatlanság, általános nyugtalanságé izgatott kedélyhangulat, * * Még csak nem rég lettem hevenyen fejlődött Basedow-kórhoz, mint elmebánta- lornban szenvedőhöz híva.
