Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - I. Szakasz. A környi idegek bántalmai - C) Az edénymozgató és tápláló idegek bántalmai. Az együttérző ideg bántalmai
A Basedow-féle kór. 259 emlékező tehetség zavara, fokozott nyál- és izzadtságelválasztás, könnyezés, hányás, hasmenés, nehéz légzés, a bőrnek elszínesedése, illetőleg foltokban elszintelenedése (vitiligo), a környi részek eliiszkösödése. — Mérsékelt hőemelkedés olykor szintén mutatható ki, sőt hevenyen kezdődő esetekben ez eleitől fogva jelen van ; de a tárgyilagosan kimutatható hőemelkedésnél sokkal szembetűnőbbek a betegek subjectiv hőérzetére vonatkozó panaszaik. Minél számosabbak az elsorolt tünetek és minél rohamosabban fejlődnek azok, annál inkább fog a betegek általános táplálkozása is megviseltetni. Az esetek nagy számánál a tünetek gyakran váltakozó súlyossága alatt a bántalom éveken át elhúzódik, elég gyakran a javulás egy bizonyos fokán meg is állapodik. Teljes gyógyulás inkább a kevésbbé kifejezett esetekben várható, de még ezeknél sem gyakori; a halálos kimenetel általános marasmus, a fentebb említett jelenségek némelyike (üszkösödés), de leggyakrabban intercurrens betegségek vagy az elégtelen szívműködés tünetei között következik be. A bántalom felösmerése annál könnyebb, minél kifejezettebb a három főtünet. Ha ezek egyike, másika hiányzik, a leírt többi tünetek némelyikének jelenléte, esetleg hosszasabb észlelés fogja a kórismét elősegíteni. A bántalom lényegére nézve a szerzők megállapodásra annál kevésbbé juthattak, mivel a tünetek magyarázata gyanánt szolgálható kórboncztani változások nem ösmeretesek. A nyaki sympathicusra vonatkozólag iratnak le boncz- tani elváltozások, mint az alsó nyaki dúcznak keményedése stb., de ezek sokkal kevésbbé állandók, semhogy a bántalom alapja gyanánt tekintessenek. A boncztani alap hiánya, valamint maga a kórkép, annak lefolyása a mellett szólnak, hogy a BASEDOw-kór lényegét az idegrendszer bántalmazottságában kell keresnünk. Eddig azonban nem sikerűit oly magyarázatot adni, mely a három főtünet kifejlődését értelmezve, engedne a bántalom okára, ennek székhelyére következtetni. A kisérleti kórtan adataiból indúlva ki, a tünetek leginkább az együttérző ideg bántalma mellett szólnának, de akár a sympathicus liűdése, akár annak izgatottsága vétetnék fel, ebből mindenkor csak a tünetek egy részét lehet értelmezni. A sympathicus hűdése érthetővé tenné a golyva keletkezését, miután ez az edények tágulata által van feltételezve; értelmezné a diilszemet is, ha ez szintén csupán a szem edényeinek tágulata által okozta tik, nem pedig az orbita sima izmainak összehúzódása által, melyek mint ezt némely szerző véli, a sympathicus uralma alatt állanak; de a sympathicus hűdésével nem egyeztethető össze a szapora szívösszehúzódás, miután ösme- retes, hogy a sympathicus hűdése a szívösszehúzódások gyérülésével jár. — A sympathicus izgalmi állapota ismét értelmezné a szapora szívműködést, de nem volna azzal a golyva megegyeztethető. Ez ellentmondások kiegyenlítésére többféle elmélet állíttatott fel különböző szerzők által, mint pl. az, hogy a bántalom székhelye a nyaki gerinczagyban van és az ott egymástól távolabb fekvő oculo-pupillaris- és vasomotoricus központ egyike liűdve, másika izgalmi állapotban volna. Jendrássik e bántalom székhelyét a n. facialis mag közelében levő .szürke állományba helyezi. De e magyarázatok egyike sem ment jogos ellen17*
