Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Idült szövetközi májlob. Zsugor-máj. Kórboncztani tünetek. A szövetközi májlob boncztani lényege, mint már említve volt, a májlebenykék közt levő' kötszövet szaporodásában áll* A folyamat nem terjed minden egyes lebenykeközti kötszövetre egyaránt, hanem gyakran több számú lebenyke vétetik körül a megszaporodott, vérbő és sejtdús kötszövet által. Később magukban a lebenykékben elhelyezett kötszöveti hálózat is részt vesz a túlképlésben. További fennállása után az újonnan képződött kötszövet zsugorodik, mi által számos edény és epeút lesz kevésbbé átjárható, vagy átjárhatlan, minek következtében a májsejtek kevésbbé tápláltatván elzsírosodnak, szétesnek. Már volt említve, miszerint némely szerző szerint e folyamat megfordított sorrendben is fejlődhetik. A mondottaknak megfeleloleg a szövetközi májlob lefolyásában két időszakot szoktak megkülönböztetni, t. i. a máj nagyobbodásának és kisebbedésének szakát. Meg kell azonban jegyeznünk, miszerint e két időszak nincs egymástól élesen elválasztva és míg helyenkint az első időszak tünetei észlelhetők, mellettük nem hiányoznak a zsugor tünetei sem. — Az első időszakban a máj nagyobb, tömöttebb, szélei tompák, felülete síma, vagy itt-ott már rücskös; savós burka helyenkint megvastagodott. A metszlapon az egyes lebenykék még jól kivehetők, de egyszersmind jól látható a lebenykéket szokottnál szélesebb tömegben körülvevő szürkés-vöröses kötszövet is. — A második időszakban a máj a kötszövet zsugorodásának megfeleloleg kisebbedett, úgy hogy térfogata és súlya olykor felényire apadt. A zsugor legkifejezettebb a máj szélein, de különösen a bal lebenyén, mely olykor alig képez nehány cmtr. hosszú és több mmtr. vastag szálagszerű függeléket. A máj felülete gömböstűfejnyi, lencsényi, mogyorónyi kiemelkedések által egyenetlenné van téve és innen származik a szemcsés máj elnevezés. E kiemelkedések az őket környező kötszövet zsugora által idéztetnek elő. Ha e zsugorodás mélyebbre hat, akkor egész lebenyek keletkeznek. A máj savós burka, mely gyakran találtatik a szomszéd szervekkel összenőve, különösen a behuzó- dásoknak megfeleloleg megvastagodott. A máj sokkal tömöttebb, mi különösen a bemetszés alkalmával érezhető ellenállás által árúlja el magát. A metszlapon a dudorok illetőleg az őket körülvevő behuzódások szintén jól kivehetők. A még megmaradt lebenykéknek epe által festett, részben elzsírosodott sejtjeitől nyeri a máj halvány sárga színét, s e színtől a cirrhosis (sárga) elnevezést. Az újonnan képzett kötszövetben új edények és epeutak is fejlődnek, de ezek sem a verőczér elpusztúlt hajszáledényeit, sem az átjárhatlanná lett epeutakat nem képesek teljesen pótolni. Könnyű a mondottak után belátni, miszerint fordúlhat elő az az eshetőség, hogy egy előbb megnagyobbodott máj, már kisebbedett ugyan, de még mindig túlhaladhatja a máj rendes nagyságát. — Az említett boncztani változásokon kívül rendesen a verőczér alkotásában résztvevő edények pangási vérbőségét, a lép nagyobbodását, gyomor-, bólhurutot, hasvízkórt találunk. Ezekről a kórtünetek közt részletesebben fogunk szólni. Kórtünetek és kórlefolyás. A szövetközi májlob kezdete rendesen áö
