Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
homályos, a tünetek lappangva fejlődnek, a nélkül, hogy azokat — a kór-ok ösmerete nélkül — biztosan a máj bántalmából származtathatnék. E jelenségek főleg a gyomor és belek idült hurutjával foglalkozó fejezetben részletezett tünetekből állanak, melyek azonban ép úgy lehetnek az alkoholismus, valamint idült malária által feltételezve. Biztosabb lesz tájékozásunk, ha a májon magán mutathatjuk ki a megfelelő terimeváltozást: az első időszakban megnagyobbodást, másodikban a máj kisebbedését, felületének egyenetlenségét és a májbeli vérkeringési zavar szülte következményeket. A gyomor- és bélhurut tünetein kívül, a megnagyobbodás időszakában a betegek májtáji nyomásról, nehézségi, teltségi érzetről panaszkodnak, ritkábban nagyobb mérvű fájdalmakról. A máj megnagyobbodásának kimutatására az előbbi fejezetben leírt vizsgálati módokat használjuk. — De számos esetben nem sikerül a máj megnagyobbodását kimutatni, részint a miatt, mivel a nagyobbodás nem elég jelentékeny, részint azért, mivel a bélhurut következtében kifejlődött bélpuffadás gátolja a máj alsó szélének kimutatását. A máj zsugorodása illetőleg kissebbedése az által árúlja el magát, hogy a máj tompulata, különösen a bal lebenyé, rendesnél kisebb, és hogy a máj felülete egyenetlen rücskös. De a gyakorlatban nem mindenkor könnyű e jelek megállapítása. A máj kisebbedésének kimutatása akadályozva lehet az által, hogy a belek puffadtak, hogy az egyidejűleg fennálló hasvízkór következtében a máj fel van tolva, valamint azon már előbb említett eshetőség által, hogy a máj előbbi állapotához viszonyítva kisebb ugyan, de a rendes májnál még mindig nagyobb. A máj felületének egyenetlen volta is csupán akkor lesz kiérezhető, ha a máj a bordaívet túlhaladja és a hasizmok elég lazák, mely feltételek a fentebb mondottak után elég gyakran hiányoznak. A hasvízkór okozta nehézségeket még sikerűi néha az által kikerülni, hogy a beteget bal oldalára fektetve vizsgáljuk, valamint az által, hogy a májtájra ujjainkkal gyakorlott lökések által, a hasfalak mellett levő folyadékot ellökve, a mélyebben levő májat kiérezzük, és végre akkor, ha a máj vizsgálatát a hasvízkór csapolása után ejtjük meg. Kitetszik a mondottakból, miszerint a máj terjedelmének és felületének változása csak kivételesen lesz oly módon megállapítható, hogy abból a máj boncztani szerkezetére vonhassunk következtetést; inkább lehetünk még e helyzetben, ha az esetet eleitől fogva figyelemmel kisérhetjük, nyomról-nyomra mutatva ki az eredetileg megnagyobbodott májnak lassú zsugorodását. Ily kedvező körülmények között azonban csak ritkán jutnak a betegek észlelésünk alá, hanem inkább akkor, midőn a májbeli vérkeringési zavar következményei nagyobb mérvet öltöttek. A májlebenykeközti kötszövet zsugorodása folytán a verőczér ágai nyomatván össze, szükségkép pangásnak kell fejlődni mindazokban a szervekben, melyek vére a verőczérbe ömlik. Ily pangás eredménye a már előbb említett gyomor-bélhurut. A vérpangás néha oly nagyfokú, hogy a gyomor és bél edényei megrepednek, gyomor-bélvérzés keletkezik. A végbél visszereinek kitágulása szintén e pangásnak eredménye (aranyér). A lépvisszér szintén a verőczérbe 26 Az emésztő szervek bántalmai.
