Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - I. Szakasz. A környi idegek bántalmai - B) A mozgató idegek bántalmai
Az arczideg hiídése. 335 mellett néha eltérés alig is észlelhető, ellenben azonnal szembeötlik az eltérés, ha az illető élénkebb mimikát fejt ki, pl. sír vagy nevet, ásít stb., miután a bénúlt arczfél mindezekben a mozgásokban részt nem vesz. Igen természetes, hogy teljes htídésnél az eltérés ilyenkor még inkább feltűnik; de legszembeötlőbb akkor, ha mindkét oldali arczideg htídött, miután ilyenkor a beteg leghevesebb kedélyváltozása, pl. sírás daczára arczkifejezése nem változik. A hűdött arczfél petyhüdt, kifejezéstelen. A homlok síma, az ellenoldalinál nagyobb, a beteg által sem hossz-, sem harántirányú redők nem képezhetők rajta, mivel a m. frontalis és corrugator superciliorum hűdött; utóbbi oka annak is, hogy az illető arczfél szemöldöke lejebb áll. — A szem nem zárható; a betegek ez irányú kisérleteinél a felső szempilla, mely a szemmozgató ideg által láttatik el, a megfelelő izom elernyedése következtében lesülyed ugyan, de mivel a m. orbicularis palpebr. mozgásra képtelen, a szemgolyó nem takar - tatik teljesen, rés marad fenn (lagophthalmus). E rés akkor is fenmarad, ha a beteg alszik és mivel a szemre jutó por, szenny a reflex hiánya folytán elmaradó pislantás miatt el nem távolíttatik, arczideg bénulásában szenvedő betegek gyakran a szem kötőhártyájának hurutjában s esetleg súlyosabb szembántal- makban is szenvedhetnek. Az orbicularis lnídése következtében az alsó szemhéj sem simúl a szemgolyóhoz, sőt ki is fordúlhat, a könypontokba tehát a könyek be nem juthatnak: könycsurgás (epiphora) van jelen, mi által az arcz bőre könnyen fog felmaratni. Mivel a könyek az orr nyákhártyáját nem nedvesítik, a betegek orrukban fellépő szárazság érzetéről panaszkodnak. — Az orrszárny emelésére szolgáló izmok lnídése miatt az orrszárny nem mozgatható, erélyes belégzésnél az orrnyilás inkább szűkül, mivel mintegy aspiráltatik és ez mint egy előbbi helyen említve lett, anosmiát okozhat. Legfeltűnőbbek az eltérések a szájzug és az ajkak mozgatására szolgáló izmok részéről. A sulcus naso-labialis kevésbbé kifejezett, vagy egészen elsí- múlt, a szájzug lojebb áll és az orr hegye, valamint a száj a másik oldali izmok tiilsúlya által, az ellenkező oldalra mintegy áthuzatnak. A betegek szájukat kellően nem csukhatják, fütyülni, gyertyát eloltani nem képesek; nyáluk a félig zárt ajkak közül kifolyik. Mély belégzésnél a pofa behúzódik, ellenben kilégzés alkalmával a légáram által némileg kifelé fuvatik. Nagyobb mérvben történnék ez, ha a kilégzett levegő nem áramlanék ki a félig zárt ajkak közűi. A hangkiejtés is zavart, részint a beszéd alkalmával az egyik oldalon kitóduló légáram által, részint az által, hogy a betegek az ajkbetűk kiejtésére képtelenek. — A rágás az által zavartatik, hogy a betegek a hűdött oldal fogai és az illető pofa közé jutott falatot nem képesek fogaik közé juttatni, ha csak nem teszik ezt ujjaikkal. — A nyelvmozgások ellenben zavartalanok. Némely esetben a szájj)ad izomzatú, az ínyvitorlák és a nyelcsap is htídött, e részek ferdén állanak (legkevesebb jelentőséggel a nyelcsap ferde állása bír), hangadásnál az egészséges oldal felé vongáltatnak; a beszéd ilyenkor orrhangú és a lenyelt folyadék könnyen kerül az orrűrbe. Ez természetesen csak akkor történhetik, ha a hűdés okának székhelye a n. petrosus superficialis elágazódása fölött foglal helyet, miután innen származnak a lágy szájpadhoz
