Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - I. Szakasz. A környi idegek bántalmai - B) A mozgató idegek bántalmai
232 Az idegrendszer bántalmai. dóan jelen van, majd időnkint, pl. az izmok akaratlagos beidegzésével fokozódik. E rigiditás litídött izmokban is észlelhető és ekkor spasticus, spasmodicus hűdésről szólunk. — Némely liűdésnél egyes izomcsoportok állandóan össze vannak húzódva (zsugor, contractura), miáltal az egyes testrészeken különböző alaki eltérések keletkeznek. A zsugor lehet a tonicus görcs egy nyilvánulási módja, vagy lehet valamely hűdött izomban kötszöveti lob következtében fellépett zsugorodás által feltételezve, de leggyakrabban okoztatik a hűdött izmok antagonistáinak túlsúlya által. — A motoricus izgalmi tünetek egy másik alakja a görcs. Görcs alatt akaratunk befolyása nélkül, sőt néha annak ellenére keletkező izomösszehúzódásokat értünk. Az összehúzódás magának a mozgató pályának valamely pontjára beható inger által (agy, gerinczagybeli, környi görcs) keletkezik vagy visszahajlás útján váltatik ki, midőn valamely érző idegre behatott inger folytán, a központ közvetítésével, jön létre az összehúzódás (reflexgörcs). Görcsök keletkezhetnek oly idegek által ellátott izmokban, melyek különben akaratunk befolyásának engednek, valamint hűdött részekben is. Az izmok görcsös összehúzódásai néha fájdalmak által is kisértetnek (crampi). A görcsök igen különböző alakban léphetnek fel. Leggyakoriabbak a következők, melyeket itt röviden említünk fel, de melyekre még az egyes ideg- bántalmak leírásánál vissza fogunk térni. Klonicus görcsnek nevezzük az izomösszehúzódásokat akkor, ha rövid ideig tartanak és közbeeső rövid szünetek után újra ismétlődnek, míg a tartós (perczekig, órákig stb.) összehúzódás tonicus görcsnek mondatik. A két alak különben gyakran lép fel együtt mint tonico-klonicus görcs. Ha a klonicus, vagy tonico-klonicus görcsök az egész testre, vagy ennek jelentékeny részére terjednek el, epileptiformis görcsöknek neveztetnek, mivel ilyenkor az epilepsiát kisérő görcsökhöz hasonlítanak. A rágó izmokban jelentkező görcsnek trismus (állgörcs) a neve. Opisthotonus-ról (hátderme) szólunk, ha a tarkó és hátizmok tonicus összehúzódása folytán az egész test hátra feszíttetik, a gerinczoszlop pedig mellfelé görbül, míg ha a gerinczoszlop tonicus görcsök következtében mellfelé van ívszerűleg meghajlítva, emprosthotonus van jelen. — Tetanussal (dermedet) jelöljük a test valamennyi izmának, vagy nagy részének tonicus összehúzódását. -— Ha az izmok tonicus összehúzódásban vannak, de passive tetszésünk szerint mozgathatók, katálepticus (merevkóros) görcsről szólunk. — Choreaticus mozgások majd az arcz, majd a végtagok, vagy a test különböző izmaiban létrejövő rendetlen mozgások. — Fibrillaris rángásoknak apró, egyes izompamatokban keletkező összehúzódások neveztetnek. Az izmokat fedő bőr felemeltetik és megfeszíttetik, jelentékenyebb mozgások általuk létre nem hozatnak és így csupán pontosabb észlelés által ösmerhetők fel.—Jelentékenyebb mozgás hozatik létre a reszketés (tremor) által, mely apró, rgthmicus mozgásokból áll és ezek. egyes izomcsoportokban, vagy az egész testre elteljed ve jönnek létre; utóbbi- esetben rázkódásról szólunk. A reszketés vagy csupán valamely szándékolt akaratlagos mozgás megindításánál fejlődik vagy már a nyugvó izomban is fennáll; előbbit szándékbeli reszketésnek (Intentionszittern)
