Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - I. Szakasz. A környi idegek bántalmai - B) A mozgató idegek bántalmai
Az arczideg hüdése. 233 nevezik. — A görcsökhöz sorolhatók a kényszermozgások, t. i. meglehetősen bonyodalmas összrendezett mozgások, melyeket a betegek akaratuk ellen kénytelenek véghezvinni (pl. nevető, síró görcsök). A görcsöktől meg kell különböztetnünk az együttmozgásokat. Gyakran tapasztalni t. i., hogy ha az egyik oldal hüdésében szenvedő egyének ép oldalukon valamely mozgást visznek véghez, hasonló mozgás keletkezik a híídött oldalon is. Ezt nevezzük együttmozgásnak. Hasonló magatartás észlelhető egyéb tulajdonságokra nézve is. Lehet pl. a visszahajlási ingerlékenység az ép oldalon ép úgy fokozott, zsugor ép úgy kifejlődik, mint a kóros oldalon. E jelenségek valószínűleg az által okoztatnak, hogy a gerinczvelő kórosan izgatott egyik oldali szürke állományáról, az izgalom átterjed a vele összefüggésben levő ellenkező oldali szürke állományra is. A mozgató idegek kiterjedtebb bántalmainál a betegek járásmódja is változik. A szokottabb kóros járásmódok a kö vetkezők. A hűdéses (paralyticus) járás. A beteg pareticus vagy paralyticus lábát maga után vonja ; a lábujjhegy a földet súrolja, mintha valamiben akadoznék. A görcsös járás (spasmodicus járás). A beteg csak nehezen képes lábát járásra emelni, mintha a földhöz volna tapadva. A czomb rendesen ki van feszítve. — Az összrendezetlen járás (atacticus járás). A beteg lábait kelleténél magasabbra emeli, térdét kifeszítve lábait maga elé veti és sarkát nagy toppanással teszi le, mint midőn egészséges ember mélyebbre lép, mint azt gondolta. A betegek szemeikkel ellenőrzik járásukat. — E különböző járásnemek együtt is fordúl- hatnak elő, mi különösen akkor tűnik jól ki, ha a betegek gyorsabban akarnak járni. MÁSODIK FEJEZET. AZ ARCZIDEG HŰDÉSE. BELL-FÉLE HŰDÉS. A MOZGATÓ IDEGEK HŰDÉSE. Kóroktan. Az arczideg hűdése a leggyakoribb hűdések közé tartozik és keletkezhetik úgy az ideg környi részére, mint annak központi részére beható kóros viszonyok következtében ; e szerint meg kell különböztetnünk az arczideg környi és központi hüdesét Az arczideg környi hüdéséhez számíttatnak azok az esetek, melyekben a hűdés oka, az arczidegnek, az agyból történt kilépési helye és az ideg legkör- nyibb végződése közt foglal helyet, bár a megelőző fejezetben mondottak értelmében, kömyinek volnának tulajdonkép még azok az esetek is mondhatók, melyekben a hűdés oka az arczidegnek az agyban levő rostjait oly helyen éri, midőn ezek még a csüllőképű árokban levő központjukhoz el nem jutottak, a mennyiben ilyenkor az idegekben s izmokban fellépő táplálkozási és villamos ingerlékenységi változások teljesen azonosak a környi hűdésekre nézve jellemzete8ekkel.
