Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - I. Szakasz. A környi idegek bántalmai - B) A mozgató idegek bántalmai
A mozgató idegek bántalmára vonatkozó ált. megjeggzések. m bizonyos erejű áramok, a szokottnál gyengébb összehúzódásokat váltanak ki, vagyis, hogy szokásos nagyságú izom-összehúzódások kiváltására, a szokottnál erősebb áramok igényeltetnek, a nélkül, hogy a rángás alakja, megjelenési módja változott volna. A tapasztalat azt mutatja, hogy ily magatartást oly hűdött idegek és izmok tanúsíthatnak, melyek a liűdés daczára, tápláló központjukkal, t. i. a gerinczvelő szürke állományának mellső szarvában levő nagy dúczsejtekkel összefüggnek. A fentebbiek után nem kell külön részleteznünk, hogy ez leginkább oly központi (agyi és gerinczagyi) hűdéseknél fog előfordulni, melyeknél a liűdési ok székhelye a szürke állomány dúczsejtjei fölött foglal helyet. Hasonló magatartást tamísítanak oly környi hüdések, melyeknél, daczára annak, hogy a hűdés székhelye a trophicus központ és a környi rész közé esik, a bántalom csekély intensitása következtében a megszakítás nem lévén teljes, sem az idegben, sem az izomban nem léptek fel súlyosabb táplálkozási zavarok. A hüdések mindamaz eseteiben, melyek a sorvadásos hüdések körébe tartoznak, melyeknél tehát a hűdés oka a gerinczvelő szürke állományának kóros elváltozása által van feltételezve, vagy melyeknél a hűdés székhelye a gerinczvelő szürke állományától a körnv felé esik (környi hüdések), az idegek és izmok villamos magatartása sajátszerű eltérést mutat. Mivel ez eltérés az idegnek és izomnak szöveti elfajulásával jár, Erb ajánlatára elfajulási reactiónak neveztetik. Az elfajidási reactio következőkben fog nyilvánúlni. A mint a (sorvadásos 1. fentebb) hűdés bekövetkezett, 1. már nehány nap múlván az idegnek úgy faradicus, mint galvánáram iránti ingerlékenysége csökkenni kezd és körülbelül a második hét végére teljesen kialudt. Bármily erős áramokkal izgatjuk is az ideget, a hozzá tartozó izomban rángást nem vagyunk képesek kiváltani. 2. Ugyanez idő alatt az izomnak faradicus áram iránti ingerlékenysége szintén csökkent, illetőleg kialudt, mivel az idegnek izombeli végződése szintén elfajúlt, maguk az izomrostok pedig szaggatott, rövid ideig tartó (faradicus) áram által nem izgathatok. 3. Ellenben az izmok, galvánárammal szemben, más magatartást tanúsítamk. Eleintén, körülbelül 10—12 napig, galvánáram iránti ingerlékenységük is csökken, de ez időn túl az izmoknak galvánáram iránti ingerlékenysége fokozódik, úgy hogy most már aránylag csekély erejű állandó áram is képes direct izgatásnál rángást kiváltani. E mellett azonban meg kell jegyeznünk, a) hogy a rángások nem pillanatnyiak, mint rendes viszonyok között, hanem lomhák, hosszan tartók és nem csupán az áram zárásakor és nyitásakor jelennek meg, hanem olykor fennállanak az áram behatásának egész ideje alatt. b) Megváltozott az izomrángásoknak különböző erejű áramoknál észlelhető megjelenési módja, azaz a rángási törvény. Míg rendes viszonyok között a KaZR. legelőbb jelenik meg s észlelhető már oly áramoknál, melyek AnZR-t kiváltani nem képesek, most ez ugyanoly erejű áramnál is keletkezik, sőt az AnZR csakhamar felülmúlja a KaZR-t; a KaNR is már előbb jelenhetik, mint az AeNR ; szóval az anod viszi azt a szerepet, melylyel különben a kathod bír. 4. A viszonyok további fejlődése már nem a hűdés székhelyétől, hanem a hűdést 15*
