Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VI. Szakasz. A hashártya bántalmai
Hasnzkiír. 13 ben a vér szilárd alkatrészei megapadtak. E megapadás oka leket a bevétel kevesbedése, pl. rossz táplálkozás; a tápfelvétel akadályozásával járó gyomor- és bélbántalmak következtében, vagy a kiadás nagyobb a szokottnál, a mint ezt nedvvesztességgel járó hosszas betegségeknél (bő hasmenés, fehérjevizelés, vérzések) tapasztaluk. Számos esetben az általános-, illetőleg kasvízkór mind három tényezó összmííködésének eredménye. Végre vannak esetek, különösen 2—10 éves gyermekeknél, melyekben a hasvízkór kifejlődésére kellő magyarázatot nem találunk. Némely észlelő ily esetben a folyadék-gyülemet lappangó basbártyalobból származtatja. Hosszasabban fennálló vízkór folytán a kaskártya halvány, fényét vesztette. A folyadék mennyisége igen különböző, néhány kanálnyi és ^0—30 liternyi mennyiség közt ingadozik. A folyadék tiszta átlátszó, legfölebb az alsó rétegben látni egyes pelyheket; majd színtelen, majd zöldes (epétől), majd vörösesbarnás (vérfestenytől); vegybatása égvényes, fajsúlya 1'004—1-015 közt ingadozik ; vegyi alkatrészei nagyjában ugyanazok, mint a vérsavóé. A folyadék alján fehér vérsejtek, kisebb számban vörös vérsejtek, hámsejtek és a hashártya rákjánál Qoinke szerint jellemzetes rákos szövetrészletek találhatók. - Nagyobb mennyiségű zsírtartalomnál fogva a folyadék fejetszerű (a se. adiposus) lehet; némely esetben a folyadék egészen a nyirk alkatával bír (asc. ehylosus). Nagy kiterjedésű és hosszabb tartamú hasvízkómál az alapbántalmon kívül a rekeszt feltolva, a kasűri zsigereket vérteleneknek, a tüdő alsó részét összenyomva, légtelennek találjuk. A hasűri vízkórnál található tünetek, főleg a folyadék mennyisége által lesznek feltételezve ; de részben befoly azokra a folvadékgyülem létrejöttének gyorsasága. Csekély mennyiségű folyadék eleintén alanyi tüneteket alig okoz, úgy annyira, hogy még oly betegek is, kiknél a közelebbi vizsgálat kétségtelenné teszi, hogy a hasvízkór jóval megelőzte a lábak vizenyőjét, s hogy ez nagyrészt előbbinek következménye, a lábvizenyőt vallják elsőnek; ez tűnt nekik szembe, miután a hasvízkór nehézségeket nem okozott. Ha vannak ilyenek jelen, úgy a betegek panaszai többnyire abban állanak, hogy hasukat teltnek, feszültnek érzik, hova-tovább nehezükre esik a mozgás, a fekvés; légzésük is nehezítve lesz, bélműködésük többnyire renyhe, étvágyuk csökkent, a vizelet megapadt, állva bő salakot képez. A hasvízkor kórisméje különben nem az alanyi, hanem a tárgyilagos tüneteken alapszik. A leírásnál nagy mennyiségű folyadékgyülemet véve kiindulási pontúi, e tünetek a következők : Megtekintés. A has teriméje megnagyobbodott, alakja azonban a beteg helyezkedésének megfelelőleg változik. Álló betegeknél inkább a has alsó része domborodik elő, míg fekvő betegnél ez inkább a felső és oldalsó részszel, oldalt fekvő betegnél a megfelelő oldallal történik. A hasfal ama része, melyre a folyadék inkább nehezedik, vizenyősen lehet beszűrődve, különben a hasfal vékony, feszes, fényes és az oldalsó részeken erezett. A köldök elsímúlt, vagy folyadék által előnyomatik. A hasfal visszerei, különösen verőczérbeli pangásból kiinduló hasvízkómál tágak.
