Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VI. Szakasz. A hashártya bántalmai
14 Az emésztő szervek bántalmai. Tapintás. Tapintás segélyével hullámzás észlelhető; legjobban mutatható ez ki a felső határ közelében. Igen nagymérvű folyadék jelenléténél, a nagy fokú feszülés következtében a hullámzás kevésbbé kifejezett. Kopogtatás. A kopogtatásnál található tünetek igen jellemzetesek. Mindazokon a helyeken, melyek mögött elég vastag réteg folyadék foglal helyet, a kopogtatási hang tompa lesz. De mivel a folyadék a hasurben szabadon változtathatja helyét és a légtartalmú beleknél nehezebb, a beteg helyezkedésének változtatásával az alsó részek mindig tompa hangot, a felül eső részek dohos hangot fognak adni. Hanyatt fekvő betegnél felfelé homorú, két oldalt legmagasabban felnyúló és a középvonalban legmélyebbre terjedő határvonalat lehet kikopogtatni, melytől felfelé a kopogtatási hang dobos, aláfelé tompa. Ama helyeken, melyeken vékony réteg folyadék fedi a beleket csak halk kopogtatásnál lesz a hang tompúlt, sőt a hasfal erősebb megnyomásánál a folyadék is elnyomatván, a kopogtatási hang éles lesz. A felhastájon csupán igen nagy mennyiségű folyadékgyülemnél hiányzik a dobos hang. - Megjegyzendő továbbá, hogy a belek rögzítése e viszonyokat megfelelő módon változtatja, valamint az, hogy néha a beteg hanyatt fekvése daczára, a fel- és lehágó remese nem szállván a folyadék felszínére, a has oldalsó és alsó részén dobos színezetű hangot fogunk nyerni. A beteg helyzetváltozásánál azonban, e hang élessége még ily körülmények közt is elég feltűnő módon változik. A hastírbeli folyadékgyülemnek kórismézete nem nehéz. Nehezebbé vál- hatik annak eldöntése, hogy a folyadék tisztán ömleny, vagy lobos származású-e ? Lobos származás mellett szól a tompulat határainak kevésbbé kifejezett szabad mozgékonysága, továbbá láznak, a has fájdalmasságának, és miután a legtöbb lappangva fellépő hashártyalob gümős természetű, a gtimőkór egyéb jeleinek kimutatása. Egyszerű ömleny mellett szól, az előbbiek hiányán kívül, az egyszerű ömlenynek esetleg kimutatható oki mozzanata. Csapolás esetén a hasvízkór folyadékát tisztának, 1’015-ön alóli fajsúlyúnak találjuk, míg a lobos eredetű folyadék zavaros, gyakran véres, L020 és azon felüli fajsúlyú. — Össze- tévesztésre alkalmat adhat petefészektömlő. A két eshetőség közti választás természetesen csak nagyfokú hasvízkór esetében jöhet kérdésbe. Hasvízkórra mutató oki mozzanat hiányán kívül, számba veendő a has nagyobbodásának fejlődésmódja. Ezek mellett ügyelünk a has alakjára. Hasvízkórban szenvedő, hanyatt fekvő betegnél a has inkább elterül, míg petefészektömlőnél inkább elődomborodó; előbbinél a nagyobbodás egyenletes, utóbbinál dudorokat lehet néha látni és tapintani. A tompa és dobos kopogtatási hang közti határvonal vízkórnál felfelé homorú, tömlőnél felfelé domború. A kopogtatási hangnak, a beteg helyezkedésének változtatásánál megállapítható változása, nagy mérvű hasvízkórnál nem oly szembeszökő ugyan, mint mérsékelt folyadékgyülemnél, de petefészektömlőnél ez egészen kiányzik. — Hasvizkóniál a hanyatt fekvő beteg hasának oldalsó és mély részletein is találni néha a tompa hangot adó folyadék mögött dobos hangot, de ez nem oly állandó és jól kifejezett, mint petefészektömlőnél. Hasvízkórnál a méh és boltozat le vannak nyomva, petefészektömlőnél a méh többnyire fel, esetleg félre van húzva. Petefészektömlő
