Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
A heveny ált alános veselob. 105 zája vegyült vér mennyiségének megfelelőleg világos vagy sötét vörös, vagy barnás ; áteső fényben zöldes. A kibocsátáskor tiszta vizelet könnyen zavarodik és szürkés, barnás vagy vöröses üledék képződik. —A vizelet fajsúlya igen ingadozik; eleintén, míg a vizelet számos alakelemeket és fehérjét tartalmaz, magas (D020—1 *030), később a mint a vizelet több és világosabb lesz, fajsúlya is csökken ; néha azonban a betegség elején is, daczára annak, hogy a vizelet kevés és sötét, fajsúlya még sem magas (1*010—1*015). A vizeletben rendesen mutatható ki fehérje (1. 84. oldal) és vérfesteny (1. 85. oldal). A fehérje meny- nyisége többnyire nem haladja meg az 1%-ot. A vizelet többi szilárd alkatrészei rendesen szintén megapadtak. —- Az üledék górcsői vizsgálatánál a vörös és fehér vérsejteken, vesebeli hámsejteken kívül a legkülönbözőbb hengereket (1. 87. oldal) találni. Ez alakelemek majd kisebb, majd nagyobb számban vannak jelen, s majd az egyik, majd a másik alak van túlsúlyban, mi a kórboncz- tani tünetek alatt mondottakból önkényt következik. Az üledékben még húgy- savas sók és gyakran húgysavjegeczek is találhatók. A veselob leggyakoribb és leginkább szembetűnő tünete a vízkár, melynek keletkezési módjára és egyéb részleteire nézve egy előbbi fejezetre (1. 89. oldal) utalunk. Bár vannak esetek, melyekben a vizkór nem fejlődik ki, úgy ezek még is ritkák; sok esetben a vizkór az arczbőr mérsékelt beszüremkedésére szorítkozik, de súlyosabb esetekben elterjed az egész bőrre, s ez eltekintve az idézett helyen említett veszélyektől, nagyban fokozza a beteg szenvedéseit az által, hogy az idomtalanságig megdagadt testrészek miatt lehetetlenné teszi a beteg kényelmes elhelyezkedését, mozgását, de még inkább ama légzési zavarok által, melyek a test üreiben fellépő folyadékgyűlemek által okoztatnak. A vizkór okozta legsúlyosabb tünetek fejlődnek, mint az már említve volt, ha a vizenyő a gége nyákhártyáját, vagy az agyvelőt lepi el. Veselobban szenvedőknél észlelhető legsúlyosabb tünetek közé tartoznak az uraemicus tünetek. Az uraemia lényegével és részleteivel már foglalkoztunk (1. 90. oldal). Az esetek nagyobb számában csupán a könnyebb tünetek jelentkeznek, míg a súlyos eclampticus rohamok, amaurosis, tetanicus görcsök stb. szerencsére ritkábbak. Beköszöntésüktől annál inkább kell tartanunk, minél kevesebb a kiürített vizelet mennyisége és minél könnyebb annak fajsúlya, ez a szilárd alkatrészek csekély voltára mutatván. Elég gyakoriak amaz esetek, melyekben a könnyű uraemicus tünetek, mint hányás, részvétlenség képezik a veselob első jelenségét. De míg egyrészt nehéz a könnyű és súlyos tünetek közt éles határt vonni, másrészt soha sem vagyunk az iránt biztosítva, hogy nem csapnak-e a könnyű tünetek hirtelen a legsúlyosabbakba át, vagy nem lépnek-e utóbbiak minden előzmény nélkül fel. Sőt számos lünetek és boncztani elváltozások, melyek már mint az uraemia részjelenségei említtettek, felléphetnek uraemia nélkül is, és ilyenkor azok természetének meghatározása nem könnyű. Ily tünetek a különböző savás hártyáknak, az agyhártyának, szívburoknak, mellhártyának, hashártyának, az ízületeknek lobja, légzési zavarok, hörghurut, tüdőlob, hányás, hasmenés stb.
