Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
104 A vizeleti szervek bántalmai. Kórtünetek és kórlefolyás. A heveny általános veselob tünetei minden szabány nélkül lépnek fel s folynak le. Igen különbözők lehetnek azok nem csupán sokféleségüknél, valamint annál fogva, hogy esetenkint más-más csoportban mutatkoznak, hanem a miatt is, mivel alakjukra befolyással bír a veselob foka, s részben előidéző oka is. Számos esetben lappangva lép fel a heveny veseloh, sem általános, sem alanyi tüneteket nem okoz, vagy ha igen, úgy ezek olyanok, hogy az alapbán - falom sokkal szembeötlöbb tünetei mellett háttérbe szorulnak, fel sem tűnnek és a veselob fel nem ösmertetik, ha csak meg nem szoktuk azt, hogy mindama bántalmaknál és körülmények közt, melyekről a kóroktan alatt mondottuk, hogy veselobbal társulni szoktak, a vizeletet pontosan vizsgáljuk. Ily lappangó lefolyást különösen azoknál a bántalmaknál észlelünk, melyek már magukban is súlyos általános tünetekkel járnak és melyeknél a veselob beköszöntése is a lázas időszakra esik, mint pl. kagymáznál, tüdőlobnál. Ez esetekben a veselob annál könnyebben fog elnézetni, miután az alapbántalom gyors és kedvező lefolyása esetében a vesebántalom is hamar gyógyúl, míg más esetben az alapbántalom rövid idő alatt halállal végződvén (pl. genyvérűség), a szembeötlöbb tünetek ki sem fejlődnek. — Ily lappangó fellépés azonban más körülmények között is észlelhető, nevezetesen olyanok között is, melyekben máskor a veselob kezdete igen rohamos, rázó hideggel, hányással, általános roszúlléttel köszönt be. E kétféle magatartásra legjobb példákat mutat a vörheny után fellépő veselob, mely mint leggyakoribb a heveny veselob leírásánál mintaképül szokott használtatni és melynek némely tulajdonságaira nézve a «vörheny» fejezetére utalunk. Ha a vizelet vizsgálatát figyelmen kívül hagyjuk, nem egyszer a betegek által is könnyen észrevehető börvizenyö, vagy súlyos, olykor halállal végződő, uraemicus tünetek fognak mulasztásunkra figyelmeztetni. Legkevésbbé vonják figyelmünket magukra a helyi tünetek, bár néha a vesetájon fellépő fájdalomról és nyomási érzetről panaszkodnak a betegek; még ritkábban észlelhető vizelésibe való fokozott inger (tenesmus) és fájdalmas vizelés. Elsőnek tehát, mint legfontosabbat, a vizelet eltéréseit és ama, részben már az első fejezetben (1. 83. oldal) leírt tüneteket említjük, melyek a vesebántalom közvetlen és leggyakoribb következményei, és végre a kevésbbé állandó tünetekre fogunk áttérni. Összefüggő kórkép leírásáról — a tünetek fellépésében minden szabály és szabány hiányozván — le kell mondanuuk. A vizelet napi mennyisége megapadt; a szokott 1500—2000kcm. helyett, alig iiríttetik ki 6—800, néha 100—200 kcm., sőt néha vizelet általában nem üríttetik ki (anuria). A MvLPiGHi-féle testecsekre nézve leírt boncztani változások és a húgycsövecseknek hámsejtekkel, fehér és vörös vérsejtekkel, hengerekkel való kitömeszelé8e a vizelet apadását könnyen érthetővé teszik. A vizelet apadásával arányos némileg az eset súlyossága, de még inkább a veselob többi tünete, nevezetesen a vizkór és uraemia. A viszonyok javúltával a vizelet ismét szaporodik, sőt esetleg jelen volt vizkór eltűnése alatt, a rendes mennyiséget jóval túl is haladja. — A vizelet színe (különösen láztalan betegeknél) a hoz
