Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
A heveny általános veselob. 103 tartalmaznak és végre zsírosán szétesnek. Más esetekben a hám necrosisa lép fel, a sejtmag eltűnik, maguk a sejtek pedig halvány-egynemtí, olykor felduzzadó tömegekké lesznek. A hiígycsövecseket bélelő hámsejtek néha nagyobb mennyiségben válnak le (nephritis desquamativa). A húgycsövecsekben és a Malpighi-féle testecsekben, a levált és az átalakulás különböző szakában levő hámsejteken kívül fehér vérsejteket, vörös vérsejteket, alvadékony fehérjeanyagot és hengereket találni. A húgycsövecsekben és Malpighi-féle testecsekben, mint már említve volt, gyakran valóságos vérömlenyek láthatók. Tannak esetek, melyekben a lobos folyamat úgyszólván a MALPiGHi-féle testecsekre szorítkozik és ezek capsulitis vagy glomerulo-neph vitis névvel illettéinek ; ez alak főleg scarlat után fordulna elő és erre nézve újabb időben az is lett észlelve (Friedländer), hogy a glomerulusok fala megduzzad, megvastagszik, mi által azokban — tehát a húgyelválasztás legfontosabb helyén — a vér áramlása akadályoztatik. ügy mint a húgycsövecsekben, az azokat környező szövetközökben is létrejő vérbőség, vérömleny, fehér vérsejtek kivándorlása, és fehérjedús alvadékony izzadmány, tehát a lob tüneteinek mindegyike. Súlyosabb és huzamosabb lefolyást! esetekben ez kifejezettebb lesz. A gyógyulás, a lobterménynek elzsírosodása után, annak részben felszívódása, részben kiküszöbölése által jön létre. A vesehám a megmaradt ép hámsejtekből és talán a kivándorolt fehér vérsejtekből képződik újra. A mondottak után könnyen érthető, miszerint a vesén észlelhető makro- skopicns eltérés a lobnak fent vázolt tényezőitől a hámsejtek, a véredények, a húgycsövecsek és a szövetközöket illető elváltozások fokától, szakától és egv- máshozi viszonyától függ. Rendesnél nagyobb lesz a vese; ez az izzadmány mennyiségétől függ, de könnyű elgondolni, miszerint akkor, ha az izzadmány kevés, a fennálló lob daczára a vese nem nagyobbodott. Az izzadmány mennyiségével, a lob kiterjedésével váltakozik a vese összeállása is; puhább vagy tömöttebb lehet. A vese felülete síma, tokja feszes és savós átivódás következtében könnyen vonható le. A vese színe vértartalmától függ. A vese metszlapján kitűnik, hogy nagyobbodása főleg a kéregállomány szétterülésének köszönhető. A kéregállomány, valamint a vese felületének színe piros, szederjes, ha az edények teltek, de lehet halvány, ha az edények az izzadmány által összenyomatvák és vértelenek, vagy sárgásán áttiinö, ha a hámsejtek elzsírosodása előrehaladt. A metszlapon a vérrel telt gomolyok mint tűszúrásnyi piros pontok vehetők ki , úgy a metszlapon, különösen a kéregállományén, mint a vese felületén, a vérömlenyek nagyobb •'ötét piros, el nem törülhető foltok alakjában láthatók (vérömlenyes veselob). A velöállomány vérbő, csíkolata kevésbbé vehető ki. A leírt változások a legkülönbözőbb módon lehetnek csoportosítva, mi által látszólag egymástól eltérő, de mindamellett csupán egy alapból kiinduló alakok keletkeznek. A felsoroltakon kívül még különböző szervekben találtatnak kórboncz- tani eltérések, melyek közül csupán a vesemedenc-ze hurutját és vérbőségét, valamint a szív activ túltengését eml tjük.
