Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VI. Szakasz. A hashártya bántalmai
Hashdrtyalob. 11 is csekély a bizalom, bár mi attól némely esetben kedvező befolyást véltünk látni. A calomel belső adagolása leginkább gyermekágyi hashártyalob ellen, nevezetesen annak kezdeti szakában ajánltatik. — Helyi vérvétel, 8—15 nadály felrakása által gyakran mérsékli a lobot és kiválóan a fájdalmat. Leginkább lesz tehát ennek igénybe vétele javalva, addig erőteljes egyéneknél és inkább körülírt hashártyalobnál, míg általános hashártyalobnál, de különösen olyannál, mely mint általános fertőzés részjelensége jelenik meg, valamint nagyobb fokú összeeséssel járó loboknál kerülendő. — A hideget borogatások alakjában alkalmazzuk, és ha nem sikerűi is mindenkor a lob mérséklése, a fájdalmak ily borogatásokra szembeszökően enyhülnek. Vannak azonban betegek, különösen vérszegények, kik hideg borogatásokat nem tűrnek; ilyenkor megmelegedő, vagy meleg vízbe mártott borogatások gyakran jól hatnak. Legelterjedtebb használatnak örvend hashártyalob ellen az opium, melyet 1—2 óránkint OOl—003 adagban adunk. Az opium ilyenkor többféle javalatnak felel meg, csillapítja a fájdalmakat, mérsékli a hányást, a csuklást, korlátolja a bélmozgást és ez által nem csak a fájdalmakat szállítja alá, hanem bizonyára hozzájárul a lob tovaterjedésének gátlásához, s ily módon egyidejűleg az oki javalatnak is megfelel. — Makacs hányás esetén, midőn az opium is kihányatik, morphint fecskendünk bőr alá. A tünetek mérséklésével az opium adagolását gyérítjiik. A makacs hányás és csuklás ellen jégdarabkáknak V*—Va óránkinti lenyelése gyakran sikeresnek bizonyult; újabban a makacs hányás ellen a cocain (3—5%-os oldat) is megkisértetett. Sajnos, hogy kevés sikerrel küzdünk, a beteget leginkább kínzó tünetek egyike — a meteorismus ellen. Ajánltatik ugyan, hogy ezt enyhítendő, bárzsing- cső vezettessék a végbélen át jó magasra fel a belekbe, vagy hogy finom szúrcsap segítségével bocsáttassék ki a levegő a puffadt belekből. Előbbi, mely a bél átfúrásának veszélye miatt nagy óvatosságot igényel, ritkán vezet czélhoz, s utóbbi sem ment minden veszélytől, miután könnyen ömölhetik a bél tartalma a hastírbe. (Jsszeesés esetén izgatókat, bort, camphorá-t, moschust nyújtunk. Súlyt kell fektetnünk a beteg étrendjére és magatartására. Hashártyalob- ban szenvedő betegeknek az ágyban a legnagyobb nyugalomban kell feküdniük. Általános heveny hashártyalobban szenvedő ezt már ama nagy fájdalomnál fogva, melylyel a mozgás jár, önként megteszi, de annál inkább kell e tekintetben ellenőriznünk körülírt hashártyalobban szenvedő és fájdalmaik miatt nyugtalan, hánykolódó betegeket. — Addig, míg a tünetek hevesek s a hányás egyre ismétlődik, a betegektől teljesen megvonjuk az ételt. A nagy szomj ellen jéglabdacsokat nyeletünk, czitromdarabkákat, hűvös vizet tartatunk a beteg szájában. Híg eledelre, jégbe hűtött tejre, csupán a tünetek mérséklésénél térünk át. Lassúbb lefolyású esetekben egyszersmind gondoskodunk, hogy a híg eledel elég tápláló legyen. Székrekedés esetében hashajtóktól tartózkodunk és csőrét is csupán a heves tünetek mérséklődése és több napi székrekedés után rendelünk. Idültebb alakot öltő hashártyalobnál az előbbiek módosítása mellett az izzadmány felszívódását törekszünk előmozdítani, mely czélból megmelegedő
