Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
10 Általános fertőző bántalmak. Ezen sajátságok megjelölésére más elnevezéseket is használnak; így a miasmatico-contagiosus bántalmakat «elkurczolható miasmaticus betegségeknek» mondják. Ektogen-endogen elnevezéssel illeti Pettenkofer a betegségek okozóit, a szerint, a mint az emberi testen kívül vagy belől látszanak inkább tenyészni. Igen fontos megkülönböztető jel az, mely a contagiumot helyhez kötött (contagium fixum) és szállékony (contagium volatile) elnevezéssel illeti, mi alatt a ragály azon tulajdonságát értjük, hogy termelési helyét egyenes elhurczolás nélkül elhagyhatja-e, vagy nem? A bujakór hatánya pl. csakis direkt átvitel által, vagy közvetve terjedhet; de soha az a levegőbe nem jut, nem szállékony, mint p. o. a vörhenyé. Mi, a gyakorlatban mutatkozott czélszerű- séget tartva szem előtt, a fentebbi elnevezéseket használjuk, jól tudva, hogy nem képezik a tudományos osztályozásnak netovábbját. A mondottakból egyszersmind kitűnik, hogy a miasma és contagium elnevezés tulajdonkép csupán a betegség általunk ösmert terjedési módját jelenti, és míg lehetnek egyrészt oly bántalmak, melyek miasma és contagium útján terjednek, nem lehetetlen az sem, miszerint valamely bántalmat ma miasmaticusnak tartunk, további vizsgálatok folyamán pedig kiderülhet, hogy kórhatánya a szervezetben újra képződik, onnét kiindulva fertőzhet, midőn aztán az a contagiosus betegségek közé volna sorolandó. Ha a fertőzést követő jelenségek rohamosan, bizonyos szabánynyal folynak le, heveny — ellenkező esetben idült fertőző bántalomról szólunk. A beosztás egy másik kiindulási pontját képezi az a körülmény, bogy a fertőzést csakhamar általános, az egész testre, annak nagy részére elterjedő tünetek követik-e, vagy pedig körülírtak maradnak-e ezek ? Első esetben a fertőzést általánosnak, utóbbiban helybelinek mondjuk. Nem hallgathatjuk el, hogy ez a kérdés még több bántalomra nézve nincs megoldva, mi által az írónak ezen bántalmak tárgyalásánál az önkényes eljárásra igen tág tere nyílik. A fertőzéshez azonban nem elegendő az egyik tényezőnek, t. i. a kórnemző anyagnak — legyen az miasma, vagy contagium — jelenléte. Hogy az hatását nyílváníthassa, szükséges, miszerint az illető emberi szervezetbe jutva, ott életföltételeinek megfelelő viszonyokat találjon. A mennyiben elég számos alkalommal találjuk azt, hogy egyesek ki voltak ugyan téve oly körülményeknek, melyek folytán fertőztethettek, a nélkül, hogy a fertőzés tényleg létre jött volna; míg mások ugyanazon viszonyok közt fertőztettek: fel kell vennünk, miszerint a ment maradt egyének szervezetébe kórnemző anyagok nem jutottak, vagy ha igen, úgy ott életföltételeiknek megfelelő viszonyokat nem találtak. Utóbbi esetben azt mondjuk, hogy az illetők immunitással (mentességgel) bírnak, míg megbetegedés esetén, a megbetegedés iránti hajlamot (dispositiót) kell föltételeznünk. Mondanunk sem kell, mikép concret esetben igen nehéz azt eldönteni, hogy ha valamely a kóros hatánynak kitett egyén meg nem betegszik, az mentességgel bír-e, vagy a fertőző batány nem jutott-e szervezetébe ? Mi igen valószínűnek tartjuk, hogy az esetek legnagyobb számában a fertőzés egyik előfeltétele az, miszerint a szervezet valamely helyén a bámfedezet hiánya által, a fertőző hatány bejutbatására meg legyen adva az alkalom. Ezt mutatják
