Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Kanyaró. Vörös himlő. 81 egyszer létrejött fertőzést hatálytalanná tegyük, nem marad egyéb hátra, mint a beteg étrendi és egészségügyi viszonyainak rendezése, valamint az egyes tünetek kezelése. Nem terjeszkedhetünk itt ki a tünetek által kívánt mindazon javalatok felsorolására, melyek kanyaró lefolyása alatt általában szóba jöhetnek ; csupán a legszokottabbakra szorítkozunk, miután a többiek a megfelelő fejezetekben külön leírás tárgyát fogják képezni. A beteget elég tágas, 14—15° C. hőmérsékű, könnyen és jól szellőzhető szobában helyezzük el, melyet, tekintettel a beteg fényiszonyára, mérsékelten lehet elhomályosítani, vagy úgy helyezzük el a beteget, hogy szemei ne legyenek egyenesen a napsugaraknak kitéve. Magának a betegnek és ágyneműjének tisztántartására ép oly gondot fordítunk, mint étrendjének szabályozására. Addig, míg a beteg lázas, — leves, tej élvezetét engedjük meg. Székrekedés esetén csőrét rendelünk. Tömörebb ételekre, rendes lefolyású eseteknél, csupán a láz megszűnte után térünk fokozatosan át. A szokott szabány szerint lefolyó eseteknél ezen eljárással be is érhetjük; nagyobb tevékenységet csak akkor fejtünk ki, ha az eset súlyosabb lefolyású. A hő ellen, ha magas fokot ér el, langyos, lassan lehűtött fürdőket, esetleg belső lázellenes szereket alkalmazunk ; netalán jelenlevő köhögés a fürdők ellenjavalatát nem képezi; sőt azon esetek, melyekben a hurut igen kiterjedt, úgy hogy tüdőösszeeséstől lehet tartani, a fürdők alkalmazását egyenesen követelik. Ily esetekben a fürdőben levő gyermek tarkójára hűvös vízsugarat bocsátunk. Ha a köhögési inger nagyfokú, mint ez a kanyaró kezdeti és virágzási szakában szokott lenni, köhögés-csillapító szereket rendelünk, melyeket esetleg köptetőkkel köthetünk össze, ha a szörty- zörejek számosak és a kiköhögés elegendő nem volna. (Ep. Inf. rad. Ipec. OT : 800—100-0, Aq. amygd. guttas 10—15, vagy Tinct. Op. guttas 2—3., Syr. simpl. ÍO'O. S. 1—2 óránkint egy kávéskanállal.) Ha a kiköpést jobban akarjuk elősegíteni, előbbi vényhez adunk: natr. bicarb. 0'5—1 *0, vagy liqu. ammon. anis. guttas 10—20 ; vagy utóbbit rendeljük következő főzettel: Bp. Decoct, rad. Polyg. Seneg. 4-0—60 : 1000. Ha atelectasia vagy hurutos tüdőlob fejlődött, midőn a szívműködés is gyengülni szokott, az előbbi szerelés ínellett 2—4 óránkint kávéskanálnyi jó bort, az előbb említett fürdőket, vagy hideg vízbe mártott ruhába való begöngyölgetést alkalmazunk, melyeket Vs — 1 óránkint ismétlünk. Croup és diphtheria a szokásos kezelést igénylik. Bélhurut esetén nyákos főzeteket rendelünk mákonyfestvénynyel (Ep. Decoct rad. Salep. O'l : 800—100-0, Tinct. op. guttas 2—3. Syrup, s. 10—15-0. — Ep. Pulv. Dower. 0'2—0’5, Sacch. alb. 30, in dós. = 10; 2 óránkint egy kanálnyit, illetőleg port). Ha az ürülék vérhas jellegét ölti magára, édes higanyt Dower-féle porral összekötve, adhatunk; vagy V*—7s% natr. salicyl., esetleg 1—2% bórsavoldattal beöntéseket alkalmazunk a vastagbélbe. Ha collapsus fenyeget, az izgató szerek : bor, camphora, moschus, aether vannak javalva. Egyéb szövődmények, valamint az utóbántalmak, a szokásos kezelésben részesülnek. A bántalom lefolyása után rendesen azon kérdéssel állnak a szülők az orvos elé, hogy meddig tartandó a beteg az ágyben, illetőleg szobában. Mi sem volna fonákabb eljárás, mint erre chablonszertíleg válaszolva, mindenesetre egy 6 Dr. Purjesz Zsigmond : A belgyógyászat tankönyve.
