Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
különböző alakjait, a gümőkórt, általános vérszegénységet, sápkórt, bőrbántal- makat fellépni. Kórisme. A bántalom minél későbbi szakában és minél folytonosabb észlelés után vagyunk hivatva a kórismét megállapítani, annál kevesebb nehézségbe ütközik az ; míg a betegség elején nehezebb az elhatározás. Ilyenkor is annál kevésbbé tévedhetünk, minél kevésbbé engedjük magunkat egy tünet által vezérelni, hanem inkább a tünetek összegét veszszük kiindulási pontúi. A kórisme általában a hőmeneten, a nyákhártyák magatartásán, a kiütésen, esetleg uralkodó járvány ismeretén és a fertőzés lehetőségének kimutatásán alapszik. A betegség elején, mielőtt még a kiütés megjelent volna, összetéveszthető e bántalom közönséges huruttal, bár gyanúsnak kell tekintenünk a légző szervek hurutjával párosult kötőhártya-hurutját, valamint azon körülményt, hogy a hurut fényiszonynyal, száraz köhögéssel már észlelhető volt, mielőtt a láz beköszöntött. Az első időszakban még himlővel való összetévesztés is szóba jöhetne. Azonban himlőnél ezen szakban ritkán hiányzik a derékfájás, a száj nyákhártyáján olykor már apró hólyagcsák láthatók, midőn még ilyenek a bőrön sehol sincsenek, és a légző szervek hurutja, ha jelen van is, nem szokott oly nagymérvű lenni, mint kanyarónál. Vörhenytől való megkülönböztetés különösen akkor jár nehézséggel, ha ez foltok alakjában mutatkozik, vagy ha a kanyarófoltok összefolynak (morbilli confluentes). Súlyt ilyenkor, eltekintve az uralkodó járványtól, a két betegséget kisérő tünetek különböző voltára kell fektetnünk. Vörhenynél kezdetben gyakrabban mutatkozik hányás, a toroktünetek inkább lépnek előtérbe, a láz a kiütés megjelenésével nem enyhül, a hámlás nagyobb czafátokban megy végbe, veselob gyakran jelentkezik mint utóbántalom; kanyarónál a légző szervek hurutja felülmúlja a toroktüneteket, hányás ritkább, ellenben gyakori tüsszentés van jelen, a kiütés megjelenésével a láz alábbhagy, a hámlás korpaszertí. Kiütéses hagy máznál a kiütés később jelentkezik, az arczot rendesen megkíméli, a lázmenet és a további lefolyás egészen eltér a kanyaróétól. Kórjóslat. A kanyaró általában, eltekintve egyes súlyos járványoktól, melyekben 20—25%-ot tehet ki a halálozás, jó indulatú lefolyást szokott mutatni. A halálozás alig tehető 3—4°/o-ra. A halál oka többnyire fellépett szövődményekben rejlik, melyekre gyenge, betegségek által megviselt, kedvezőtlen hygienicus viszonyok közt élő gyermekek nagyobb hajlammal búnak. Szokatlan magas hőmérsék, főleg ha oly időre esik, midőn rendes viszonyok szerint hőcsökkenés volna várható, kedvezőtlen, mivel többnyúe kifejlődő szövődménynek jele. A kor szintén befolyásolja a halálozást; a gyermekévekben legtöbb halálozás éri az 1—3-ik életév közöttieket; ezen túl a halálozás ritka; ellenben aggoknál, terheseknél, gyermekágyasoknál ismét nagyobb a halálozási arány. Nyáron uralkodó járványokban a bélhurut, télieknél inkább a légzési szervek bántalmai befolyásolják a halálozást. Gyógy élj árás. Az óvintézkedésekre nézve ugyanaz áll, mit a vörheny óvszabályaira mondottunk, miért is arra utalunk. Nem lévén oly szer vagy eljárás birtokunkban, melynek segélyével az 80 Általános fertőző bántalmak.
