Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
78 Általános fertőző bániaknak. szövődmények részint az által képeztetnek, hogy a kanyarót megillető egyes tünetek túlságos mérvben fejlődnek ki, részint hogy kanyarót különben kisérni nem szokott kóros elváltozások jelennek meg. Érdekes az, hogy egyes járványok esetei ily szövődményektől egészen mentek maradnak, míg máskor gyakoriab- bak. Számos esetben azonban a szövődmények nem annyira a járványnak, még ösmeretlen természete által okoztatnak, hanem egyéni, testalkati viszonyokban találják alapjukat. Leggyakrabban észlelteinek szövődmények a légzési szervek részéről: Orrvérzés, mely úgy a kezdeti, mint a virágzási szakban léphet fel, szövődményként akkor tekinthető, ha vagy túlságos nagy mérvű, vagy általános vérzési hajlam egyik jeleként mutatkozik. Az orrhurut leginkább oly gyermekeknél tekinthető súlyos szövődménynek, kik már előbb görvélyes orrhurutban szenvedtek. Sokkal ritkábban észlelhető az orrnyákhártya diphtheriája, mely a lefolyást természetesen mindig súlyosbítja. — A gége nyákhártyája, mint már említők, hurutnak székhelye. Bár a tünetek, nevezetesen a száraz, ugató köhögés, sőt olykor a gégeszűkület tünetei is oly annyira emlékeztetnek a gége croupos lobjára, hogy némely szerző kanyaró croupjáról vél minden kanyaró esetben szólhatni, — a gége valódi álhártyás lobja szerencsére a ritkább szövődmények közé tartozik. Nem szokott ez a betegség kezdetén mutatkozni, hanem a kitörési szak után és ritkán szorítkozik csupán a gégére ; többnyire a torok hasonló elváltozása által előztetik meg. Sok esetben nehéz, sőt lehetetlen eldönteni, váljon crouppal vagy diphtheriával van-e dolgunk. De bármiként lép fel, mindenkor súlyosbítja a lefolyást; a betegek hangtalanok lesznek és csakhamar kifejlődnek a gégeszűkület tünetei, e baj minden esélyeivel és veszélyeivel. A hörghurut, mely a kanyaró szokott tünetei közé tartozik, annál komolyabban veendő, minél inkább terjed a finomabb légutakra (bronchitis capillaris), minél fiatalabb a beteg és minél inkább van esetleg előre ment bántalmak által megviselve, főleg ha azok olyanok, hogy különben is hörghuruttal társúlnak (angol kór). Bronchitis capillaris rendesen a hőmérsék súlyosbodásával kezdődik, a kiütés hamarabb halványodik; a légzési szám és hő között nagyobb lesz az aránytalanság, a gyermekek környi részei hűvösek, úgy ezek, mint a nyákhártyák cyanoticusak lesznek ; az érlökés szapora, kicsiny. A légzési elégtelenség mind nagyobb fokot érhet el, a mellkas alsó részei belégzésnél behúzódnak, a köhögés fájdalmas, mit a gyermek arczvonásai árulnak el. A mellkas kopogtatása eltérést nem mutat, a szívtompulat esetleg meg lehet nagyobbodva ; hallgatódzásnál kiterjedt, vagy csak a tüdő hátsó alsó részeire szorítkozó, vegyes szörty zörej eket hallani. E szövődmény veszélyessége nem csak önmagában rejlik, hanem főleg azon körülményben, hogy a finomabb hörgők hurutja képezi kiindulási pontját más súlyos bántalmaknak, mint tiidőösszeesésnek (atelectasia) és hurutos tiidőlobnak. Utóbbi, mely ép oly gyakran fejlődik a kanyaró későbbi szakáig elhúzódó hörghurutból, eleintén nem árulja magát physikális jelek által el; később, ha a lobos folyamat tovább terjed, kisebb-nagyobb, olykor «gész lebenyekre (többnyire az alsóra) terjedő tompulatot lehet találni. A sza
