Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Kanyaró. Vörös himlő. 77 később is felösmerhetni a foltok helyét. A nyákhártyák kiütése már előbb elmúlt. A hurutos tünetek a virágzási szak alatt is fennállanak, de már akkor, vagy annak múltával enyhülnek; a könny-elválasztás, fényiszony, orrhurut mérséklődik, a hang tisztább, a köhögés lazább és ritkább lesz ; a gyermekek visszanyerték előbbi élénkségüket. A láz és kiütés tökéletes megszűntével kezdődik a hámlási szak (stadium desquammationis), mely a bántalom 8—9-ik napjával szokott összeesni. Azokon a helyeken, hol a foltok észlelhetők voltak, a bőr korpaszer illeg hámlik; az arczon, nyakon és felső végtagokon e hámlás legkifejezettebb szokott lenni és e helyeken látható az még oly esetekben is, midőn más helyeken alig vehető észre. A lehámlás erősebb, ha a kiütés nagyobb mérvben volt kifejlődve; izza- dás, a bőrnek más módon való nedvesen tartása (fürdők), a hámlást nem engedik annyira előtűnni. A hámlás tartama nem határozható meg pontosan ; a betegség 14-dik napjára rendesen be van fejezve : erre az időre a különböző nyák- hártyák hurutja is megszűnt: a kanyaró lefolyt. Lefolyási módosulatok. Legtöbb esetben a kanyaró oly alakban folyik le, minőt fentebb, mint közönséges kanyarót megilletőt (morhilli vulgares seu simplices) írtunk le; azonban ép úgy, mint a többi fertőző bántalmak, a kanyaró is mutat és pedig mind két véglet irányában eltérést. Amaz eltéréseket, melyek a kiütés fellépési és kifejlődési módját illetik, már említettük. Vannak azonban esetek, melyekben a kiütés épen nem fejlődik ki (morhilli sine exanthemate); e mellett a többi tünetek szokott erélylyel lépnek fel; máskor a kiütés megvan ugyan, de a többi tünetek alig jutnak érvényre (morhilli abortivi, apyretici). Vannak esetek, melyekben a kiütés elhalaványúl, visszafejlődik a nélkül, hogy szokott átalakulásain ment volna át; ha ez szövődmények felléptével esik össze — mint az többnyire szokott — a szövődmények elmúltával a kiütés gyakran ismét mutatkozik. Helytelen volna ebből azt következtetni, a mint azt a nagy közönség teszi, hogy a kiütés elmúlása, oka a szövődménynek; a viszony inkább megfordított. — E könnyű féleségekkel szemben áll a kanyaró súlyos alakja (morhilli typhosi), melynél a kiütés igen rohamos tünetek közt fejlődik, nem múlik 24 órai virágzás után, hanem még színezettebb lesz, a bőrnek szederjes színt kölcsönöz, eltart 5—6 napig, újjhyomásra el nem múlik, a bőrben vérömlenyek fejlődtek. Ennek megfelelőleg a láz is súlyosabb és a nyákhártya- tünetek nagyobb mérvben vannak kifejlődve. Némely esetben ezen tünetek megelőzése után, más esetekben eleitől fogva, az idegrendszer részéröl jelentkeznek súlyos tünetek: önkívületi állapot elmetévengéssel vagy mámorral; e mellett nagy fokú erőtlenség (adynamia) jelei mutatkoznak ; a nyelv száraz, a has puffadt, a bőr forró, míg a környi részek hűvösek, az eleintén szapora és feszes érlökés mind szaporább, de kisebb, puhább, fonalszerű lesz ; úgy mint a bőrön, a nyákhártyákon, a savós hártyákon vérzések jönnek létre, melyek a kórképet még aggasztóbbá teszik. Azonban még ily esetek is javúlhatnak, noha a különben lassú üdülés gyakran utólag zavartatik különböző szövődmények, utóbánt álmák által. Szövődmények. A kanyaróhoz társuló, vagy azt utóbántalomként követő
