Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
rűlt kanyarót előidézni (Mayr). A lágy szájpadnak, a toroknak nyákhártyáján az általános belöveltségen kívül már második, esetleg harmadik napon lehet előbb pontszerű belöveltséget látni, mely csakhamar sötét, jól határolt folttá növi ki magát. E foltok száma különböző, olykor a szájnyákhártya egyéb helyein is láthatók; rövid idejű fennállás után elmúlnak. Hasonló elváltozást mutat a gége nyákhártyája, és a hörgők hasonló elváltozásaira engednek a mellkas felett nagy számmal hallható száraz szörtyzörejek és füttyhangok következtetni. Az előkészítő szak 3—4 napig tart, ritkán húzódik 5—6 napig. A láz újabb súlyosbodásával vezettetik be a kitörési szak (stadium erup- tionis), a hómérsék fokozódik, az érlökés szaporább lesz, az agyi tünetek súlyosbodnak ; a hőmérsék nem is száll alá, míg a kiütés tetőpontját el nem érte, mi rendesen az újabbi hőemelkedéstől számítva Ha—3 napra szokott bekövetkezni; a hőfok ezen időben 40°C.-ot érhet el, sőt azt meg is haladhatja. A kitörési láz összesen 3 —4 napot vesz igénybe, mely idő alatt a többi tünetek is súlyosbodnak. A betegek nyugtalanok, hánykolódnak, kisebb gyermekeknél körülírt vagy általános görcsök jelentkezhetnek; az arcz piros, duzzadt; a szemhurut, fényiszony, köhögés fokozódott. Már az előkészítő szak vége felé lehet a halántékon, tarkón, a csecsnyújtvány felett, az állón gombostű-lencsenagy- ságú, olykor a középen kis csomócskával biró halványpiros foltokat látni, melyek a kitörési láz kezdetével mind színezettebbek lesznek és csakhamar elterjednek az arczra, nyakra, a törzsre, a felső végtagokra, hasra és végre az alsó végtagokra. Az arczon, mellen, háton nagyobb mérvben szokott a kiütés kifejlődni, mint a test egyéb részein. A kiütés megjelenése majd lassabban megy véghez, úgy hogy még három napnál is tovább húzódik és az arczon, nyakon levők már halványodni kezdenek, midőn a végtagokon mutatkoznak: máskor (leginkább fiatalabb gyermekeknél) rohamosabb a kiütés fejlődése, úgy hogy egy éjen át az egész testet ellepi. Az egyes foltok átmérője 1—5közt ingadozik ; tojásdad alakúak, rendetlen szélűek, a bőr felszínén kissé felülemelkednek, mit a tapintó újj főleg akkor érez, ha a foltok közepén apró szemölcsszerű kiemelkedések foglalnak helyet. Az egyes foltok kiterjedhetnek, összefolyhatnak, mi által különböző alakok képződnek, a nélkül azonban, hogy a szomszéd ép bőrrészletbe elmosódva mennének át. Az arczon inkább észlelni az egyes foltok összefolyását, más helyeken csupán igen dús kiütés esetén, de még ilyenkor is lehet elszórtan külön álló foltokat látni, mi által a vörhenytől való megkülönböztetés meg van könnyítve. A kiütés színe halvány és sötét-vörös közt ingadozik ; újjnyomásra eltűnik, de a nyomás megszűnte után azonnal visszatér; csupán a vérömlenynyel járó kiütés nem múlik el újjnyomásra. Azt a szakot, midőn a kiütés teljesen ki van fejlődve, virágzási szaknak (stad. florescentiae) nevezik. E szak olykor alig tart nehány óráig, úgy hogy az előbbitől való elkülönítése némileg erőszakolt, máskor 12—24 óráig tart; a láz ilyenkor, mint már említők, a legmagasabb. Rövid tartam után azonban a hőmérsék leszáll és 1—2 nap alatt a rendes hőfokot éri el s egyszersmind a kiütés is, oly rendben mint fejlődött, kezd halványodni, úgy hogy néhány nap múlva egészen eltűnt, csekély festenyezést hagyva maga után, melyből még 76 Általános fertőző bdntalmak.
