Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Kanyaró. Vörös himlő. 75 minők: tüdőlob, diphtheria, a szív táplálkozási zavara (elzsírosodás), agyvérbőség, vizenyő, különböző bélbántalmak. A vér jellemzetes elváltozást nem mutat. Kórtünetek. A kanyaró az esetek túlnyomó számában bizonyos szabány szerint folyik le; de úgy, mint más fertőző bántalmaknál, itt is fordulnak elő a rendes lefolyású esetektől eltérők, úgy az egyes időszakok tartamára, megjelenési módjára, mint az egyes tünetek belterjességére nézve. A lappangási szak (stádium incubationis), mely a betegség nyilvánulá- sáig eltelik, különböző hosszú lehet; 5 és 25 napra tehető az ingadozás végpontja, bár Panüm és Pfeilsticker a fertőzés után 9—10 napra látták az első tüneteket fellépni. Sok esetben a fertőzöttek ezen időszak alatt egészen jól érzik magukat, míg mások általános rosszúlléten kívül különösen nátháról, a légző szervek hurutos tüneteiről panaszkodnak; sőt ez alatt az időszak alatt egyszeregyszer hőemelkedés is lehet jelen, mely azonban tartós nem lévén, az uralkodó járvány figyelmen kívül hagyása mellett könnyen tartatik váltóláznak, vagy a fennálló hurutot kisérő láznak. (L. 6. ábra.) A hőmérsék állandó emelkedettségével kezdődik a második, a kezdeti vagy előkészítő szak (stádium prodromorum s. initiale), melyet némely szerző (Rehn), a következő szakkal egybefoglalva, a nyákhártyák és bőr kiütéses szakának nevez. Az előkészítő szak ritkán kezdődik rázó hideggel, gyakrabban többször ismétlődő borzongással, melyet állandó forróság érzete követ, a szem kötőhártyájának és a léguta,knak hurutjával. A betegek forróságról, fokozott szomjról, levertségről, a végtagok fájdalmasságáról, étvágytalanságról panaszkodnak. Hányás sokkal ritkábban észlelhető, mint vörheny kezdetén. A szem kötőhártyája belövelt, a szemek folyton könynyel teltek, kisebb-nagyobb mérvű fényiszony van jelen. A homloktáj fájdalmas, az orr el van dugulva, gyakori tüsz- szentés ritkán hiányzik ; az orrból híg, sós váladék ömlik ; olykor orrvérzés is jelentkezhetik. A torokban szárazság érzete van jelen, a nyelés isis mérvben fájdalmas. A hang fátyolozott, vagy egészen rekedt; a beteg gyakran kénytelen köhögni; köhögése hangtalan, olykor, különösen éjjel, ugató. A hőmérsék mindjárt első nap ér el magas fokot (39—40° C.); ezzel egyidejűleg és arányban agyi tünetek is mutatkozhatnak, melyek azonban soha sem szoktak oly súlyosakká válni, mint a vörheny kezdeti szakában. Már 24- óra múlván a hőmérsék csökken, olykor a rendes hőfokig alászáll. Ily alanti fokon maradhat a hőmérsék az előkészítő szak egész tartamán át, máskor a hőcsökkenés csupán néhány óráig tart, mire az újra emelkedni kezd. A többi tünetek azonban, nevezetesen a kötőhártya és légzőszervek hurutja, a hőcsökkenés daczára egyaránt tovább tartanak és már ez ébreszthet fel kanyaró iránti gyanút. E hurut látszólag miben sem tér el a közönséges huruttól és mégis egészen fajlagosnak kell azt tartanunk, miután az orrváladék beoltásával sike6-dik ábra. Kanyaró hőmenete.
