Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
66 A It alános fe rtözö bá nt a lm ak. számbavétele mellett lehetséges, vagy a következmények vetnek a lefolyt anginára nézve kellő világot. Vörhenyjárvány alatt fellépő, közönséges anginánál szokatlan általános tünetek által kisért torokhurut jogosan ébreszt gyanút kiütés nélküli vörhenyes torokhurut iránt. Nem egyszer a később fellépő veselob, vízkór igazolja eme gyanút, vagy igazítja helyre előbbi hibás kórisménket. Ennek ösmerete fontos az orvosra nézve, a mennyiben gyanús esetekben a család többi tagjainak megóvását czélzó intézkedések ily esetekben is szükségesek. Gyakran látni ezt az alakot olyan felnőtteknél, kik vörheny-beteg ápolásával foglalkoztak. Eitkábban kerülnek oly esetek észlelés alá, melyekben a toroktünetek hiányoznak vagy durványosan vannak kifejlődve. Ezek kóroktani méltatása annál nehezebb, ha egyszersmind a kiütés sem mutatja szokott alakját; a kórjelzési nehézségeken itt is annak számbavétele segíthet, ha vájjon általában a beteg környezetében fordult-e elő vörheny, vagy uralkodik-e ez a kóralak járvány alakjában. Más esetek — és ilyenek némely járvány alatt nagy számmal fordúlnak elő, máskor egészen hiányzanak — a lefolyás gyorsasága és súlyossága által tűnnek ki. A lefolyás oly gyors, a halálos kimenetel oly hirtelen következik be, hogy a jellemzetes tünetek kifejlődésére úgyszólván alig marad idő és a kórismét csupán az egyidejűleg észlelés alá kerülő kifejezett esetekre való tekintet teszi lehetővé. Leginkább gyermekeknél látni azt, hogy előzmények nélkül elkezdenek hányni, a liőmérsék gyorsan igen magasra felszökken (41—42° C.), az érlökés igen szapora, kicsiny, könnyen elnyomható lesz; a légzés igen szapora, a nélkül, hogy a tüdő részéről valamely szövődmény volna jelen ; a gyermekek öntudatlanok lesznek, mindent maguk alá bocsátanak, rángások, általános ránggörcsök lépnek föl, a nyelv száraz lesz ; a vér egyenlőtlen eloszlása a környi részek hűvös és cyanoticus volta által árulja el magát; rövid idő alatt fellépő tüdővizenyő tünetei között bekövetkezik a halál. Az egész lefolyás alig vett 24—48 órát igénybe. Ha nem halnak is el ily betegek a rohamos kezdet alatt, a további lefolyás alatt is alig várható a tünetek jobbra fordulta. A kiütés, ha megjelenik is, sötétebb vörös a szokottnál, ujjnyomáéra eltűnik, de a nyomási hely nem fehér, hanem sárgás ; gyakran kiterjedt vérömlenyek jönnek létre a bőrben ; hasmenés lép fel s az ürülék néha véres, a vizelet csökkent, rendesen fehérjét tartalmaz. Ama betegeknek csekély száma, kik e súlyos tünetek daczára elérik a hámlási szakot, nagyrészt az utólag fejlődő súlyos veselob áldozatai lesznek. Ismét más esetek a tünetek hosszas elhúzódása által tűnnek ki, de a torok- tünetek és kiütés nincsenek szokatlan mérvben kifejlődve. A nagyobbfokú láz tartama alatt, különösen az esti súlyosbodás szakában a betegek öntudatlanok, elmetévengés lép fel, a gyengeség nagyfokú, szóval a hagymázos tünetek ki vannak fejlődve, melyekhez az állalatti mirigyek kisebb mérvű besziirődése, liörg- és bélhurut csatlakozik; a lázas időszak szokatlan hosszú ideig (olykor hetekig) tart. Nem ösmerjük e súlyosan fellépő és lefolyó alak okait. A régiek scarlatina typhosa névvel illették és ösmeretük hiányát a vérnek felvett, de mivel sem
