Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Vörheny. 67 bizonyított bomlásával takarták. Újabban (Henoch) felveszik, miszerint a vör- kenyméreg egyenesen a szívműködést szabályzó központokat támadná meg, mi a gyorsan kifejlődő collapsus magyarázatául szolgálhatna ; mások a nagyfokú hoben, a fertőzés súlyosságában, a fertőzött szervezet gyenge ellenállási képességében keresik e tünetek magyarázatát, a nélkül, hogy támasziil egyéni nézetnél egyebet hozhatnának fel. Számos esetben a vörheny lefolyását a torokbeli és onnét szomszéd részekre átterjedő tünetek sédyossága teszi veszélyessé. E tünetek különböző alakban lépnek fel, egymásba nem ritkán átmenetet képezve, úgy hogy éles határvonal által való elkülönítésük lehetetlen. Már a közönséges vörhenyes torokhurut is igen nagy mérvet ölthet, mi gyakran már korán elárulja magát az által, hogy a belövelt torok színezete isötétebb, csaknem szederjes; az illető részek egyszersmind nagy mérvben duzzadtak, vizenyősek és szívós genyes nyákkal fedvék. A megnagyobbodott man- dolákon körülírt pont-foltszerű, könnyen levonható, álhártyás lerakódások képződnek. A betegek fájdalmai igen hevesek, nyelni nem képesek, folyadék orron, szájon ömlik vissza, a beszéd dunyogó, a légzés horkoló lesz ; e nehézségek súlyos fuladási rohamokig fokozódhatnak. A lobosodás az orrürre, az Eustach-kürtre és középfülre elterjedhet. Több napi tartam után e tünetek javulhatnak, az álhártyák leválnak. Súlyosabb esetekben azonban a tünetek fokozódnak, az állalatti, nyaki mirigyek, a fültőmirigy és a nyakbőralatti köt- szövet beszűrődnek (angina maligna). A betegek állapota még elviselhetetlenebb lesz, a mandolák annyira megnagyobbodnak, hogy a nyelés lehetetlen, a ■légzés még inkább nehezített. Egyszersmind a hőmérsék is magasabb fokot ér el, és ennek megfelelőleg a többi tünetek is súlyosbodnak annyira, hogy már nehány nap alatt halálhoz vezethetnek. Eloszlás az ily módon beszűrődött szövetek részéről ritkán várható és csak lassan, hosszas láz kíséretében megy véghez. Aránylag kedvező kimenetelnél a mandolák elgenyednek és a genygócz megnyílása után a többi tünetek is enyhülnek. Súlyosabbnak kell már azt tekintenünk, ha a bőralatti kötszövet genved el, miután genysülyedések jöhetnek létre. De még ezekben az esetekben sincs a gyógyúlás a geny kiürítése után kizárva, bár gyakran az általános elgyengülés hamarabb vet véget a beteg életének, mintsem a minden esetre lassan haladó gyógyúlás bekövetkezhetnék. Legsúlyosabbak azonban azon esetek, melyekben a beszűrődött részek eliiszkösödnek; az üszkösödés ixgy a torokűrben, mint a nyaki, állalatti mirigyekben veheti kezdetét, átterjedhet a pofára, foghúsra, orrüregre. -— Ily betegek többnyire öntudatlanok, nyugtalanok, lehelletük bűzös, az érlökés, légzés igen szapora, vizeletet, széket, maguk alá bocsátanak, vagy vizeletrekedés lép fel; a környi részek hűvösek és szívelgyengülés tünetei között alig nehány napi tartam után bekövetkezik a halál. A vörheny igen gyakori kisérője a torok diphtheriája. I jabb időben ugyan számos észlelő (Henoch, Demme, Heubnek) hajlik a már Bbetonneau által vallott nézethez, hogy t. i. a vörhenyt kiséró diphtheria egeszen külön választandó az önállóan fellépni szokott hasonnevű és tünetu bántalomtol, de 5*
