Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Vörheny. 65 A kiütés virágzási ideje alatt a tünetek súlyosságra nézve nem engednek, sőt néha még fokozódnak, többnyire arányban vannak a lázzal, mely eleintén még fokozódik: a főfájás nagyobb, a bőfoknak megfelelőleg fejlődnek ki többnyire az agyi tünetek, az érverés, légzés szapora, a vizelet sűrű, magas fajsúlyú, olykor fehérjét tartalmaz (lázas albuminuria) a nélkül, hogy ilyenkor a vizeletben veselobnak tünetei volnának találhatók. — Ennek az időszaknak lefolyása is számos eltérést mutathat, úgy a kiütés fellépési módozatára, mint annak tartamára és kifejlődöttségére nézve ; majd igen elhúzódik annak fejlődése és fennállása, majd igen rövid tartamú. Ezen időszakban szoktak továbbá különböző szövődmények fejlődni, melyek a lefolyást a szokottól eltérővé, súlyosbbá teszik. A kiütés elhalványulásának kezdetével egyidejűleg a többi tünetek is enyhülnek, a bő alább száll, bár csak ritkán szokott az válság (krisis) alakjában rohamosan történni; többnyire 2—3 nap telik el a teljes lehevülés bekövetkezéseig. (L. 5-dik ábra.) A bőmérsék tovább tartó fokozódott volta rendesen valamely szövődmény által okoztatik. A légzési szám, érlökés csökken, a vörlienyes pú’ ugyanazon sorrendben, mint keletkezett, múlik. A torok nyákhártyájának belöveltsége, ennek és a man- doláknak duzzanata és ezzel egyszersmind a nyelési nehézség csökken, a nyelv nedves lesz, a bőr izzadásra liajlamít; 2—3 nap alatt a kiütés, a láz tökéletesen elmúltak, és kezdődik : A hámlási szak (stadium desquammatio- nis), mely 2—3 hétig tart és melynek kezdete arányban van a kiütés kifejlődöttségével ; a bámlást olykor bő izzadás és viszketés előzi meg; a felhám repedezik. A lehámlás rendesen az arczon, nyakon veszi kezdetét és míg a nyakon és törzsön a bőr érdességében vagy korpázásában nyilvánúl, a végtagokon, de különösen az ujjakon egész czafatok válnak le. A hámlási szak alatt a kóros tünetek mind elmúlnak, de még mindig fennáll az a veszély, hogy a teljes gyó- gyúlás súlyos utóbántalmak által fog zavartatni, vagy meghiúsíttatni. A vörheny eme szokott kórképtől oly sokféle irányban térhet el, hogy le kell arról mondanunk, miszerint minden eshetőséget külön felemlítsünk. E kü- lönféleségek előtüntetése czéljából gyakorlatinak bizonyúlt a szokott kórképtől (normális vörheny) eltérő lefolyáséi eseteket bizonyos csoportokba összefoglalni a szerint, a mint az eltérés egyes vagy az összes tünetek könnyű, enyhe, állványos fellépésében, vagy a lefolyás különös súlyosságában nyilvánúl, a nélkül, hogy erre egyes szervek részéről fellépő szövődmények okot szolgáltatnának, es végre : a szerint, a mint az eset súlyossága a, különböző szövődmények, a mint mondani szokás — a vörhenyméreg localisatiója által van feltételezve. A könnyű esetek közé tartozik a kiütés és toroktünetek nélkül lefolyó vöi- heny (scarlatina sine exanthemate, angina scarlatinosa, scarlatina sine angina). A kiütés nélkül lefolyó vörheny kórismészete csupán a kóroktani körülmények 5 Dr. Purjeez Zsigmondi: A belgyógyászat tankönyve. 5-dik ábra. Vörheny hőmenete.
