Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Visszatérő láz. 59 tünetek jelenléte daczára is, a szokott napon beáll a válság ; a betegek hamar tesznek erőre szert és 5—7 nap eltelte után az előbbi tünetek ismétlődnek. Más esetekben a válság elmarad, a typhosus tünetek mind súlyosabb kifejezést nyernek s a betegek általános elgyengülés következtében általános görcsök föllépte, vagy különböző szövődmények közbejötté folytán lassan kimerülnek, vagy a kimerülés hirtelen történik súlyos vérzések, léprepedés stb. következtében. Csekély számú esetek azok, melyekben a tünetek lassankint alábbhagynak, s többszörös ingadozás után végre lassú gyógyulásnak adnak helyet; még csekélyebb azok száma, melyekben a javulás, még ily súlyos tünetek után is, rohamosan, krízis útján állna be. Szövődmények közönséges visszatérő láznál általában nem gyakoriak; leginkább észleltettek még: hörghurut, tüdőlob, szivárványhártya-, érliártya- lob, fültőmirigylob, különböző súlyosságú bélbántalmak, veselob, léptályog, innen kiinduló hashártyalob, különböző idegzsábák és a szív gyengült működése folytán kifejlődő zavarok, (szívhűdés, vizenyő, vérrögképződés stb.), terheseknél elvetélés, koraszülés stb. Kórisme. A visszatérő láz kórisméje részint a vérben megjelenő csavaralakú, mozgásban levő szervezetek kimutatásában, részint a sajátszerű rohamok megjelenésén alapszik. Azonban eme szervezetek, habár ritkán, hiányozhatnak ; nincsenek is a bántalom minden szakában jelen ; továbbá oly esetekben, melyekben vagy csak az első, vagy csak a második rohamot van alkalmunk észlelni, a kórismészet nehézségekbe ütközhetik. Ily esetben a kiütésnek hiánya (typhus exanthematicus), a gyors, rohamos kezdet (typhus abdominalis), chinal hatásának elmaradása (malaria), nagy lép és máj jelenléte, valamint a contagium útján való terjedés, főleg pedig az, hogy a megbetegedés góczpontját a nép aljának gyűlhelyei képezik, a honnét való tovaterjedést gyakran ki lehet mutatni, nyújtják azokat a támpontokat, melyekre a kórismészetben több-kevesebb megbízhatósággal és eredménynyel támaszkodunk. Kórjőslata a közönséges visszatérő láznak általában nem kedvezőtlen; voltak járványok, hol 2—4°/o-nál nem volt nagyobb a halálozás ; de ismét olyanok is Írattak le, melyekben az 9—12°/o-ot ért el. Kedvezőtlen egészségi viszonyok, melyekben a betegek vannak és jutnak, illetőleg maradnak, a járvány súlyosságán kívül, a halálozást leginkább látszanak befolyásolni. A járvány elején és tetőpontján a kedvezőtlen lefolyás gyakoribb, mint a járvány vége felé ; előhaladottabb korúak nagyobb halálozási arányt mutatnak. Gyógy eljárás. A foganatosítandó óvintézkedések minősége már a kór- oktanban említettekből következik. A góczpontok elszigetelése, czélszerú viszonyok közé való helyezése, esetleg óvatos kiürítése, a betegek szigorú elszigetelése, külön e czélra szolgáló kórházak berendezése képezik annak főbb pontjait, mit a járvány elnyomása, terjedésének megakadályozása szempontjából tehetünk. Az egyéni óvintézkedésekre nézve ugyanaz áll, mit a kiütéses hagvmáznál mondottunk. Nem áll oly eljárás vagy szer rendelkezésünkre, melynek segélyével a fertőzést, ha lehetőségének kiteszszük magunkat, vagy ennek megtörténte után, a
